Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Szörényi András: A társadalmi diplomácia (public diplomacy) újraértelmezése a 21. században
A társadalmi diplomácia (public diplomacy) újraértelmezése a 21. században szereplők többsége számára, és amelyekkel Kínát azonosítva maga az ország is elfogadottá válik. Ezek lettek a „békés fejlődés, harmónia, kölcsönösen előnyös megoldások és a stratégiai partnerség".22 Ennek jegyében nemcsak jelentős pénzügyi, kereskedelmi és infrastruktúra-fejlesztési együttműködéseket kezdeményezett a világ számos pontján- az európai fejlesztéspolitikai alapelvnek számító feltételesség követelménye nélkül - hanem kínai vállalatokat, tanárokat, orvosokat sarkallt arra, hogy külföldön folytassák tevékenységüket, ezzel is hozzájárulva a Kínáról kialakuló képhez. Délkelet-Azsiában, Afrikában és Latin-Amerikában nagyon hatékonynak bizonyult ez a public diplomacy eszköz. Természetesen az érdekképviselet nem csak egyszeri feladat. Visszautalva a meghallgatás fontosságára, érdemes megemlíteni, hogy Kína - felismerve a politikájával szemben elsősorban Afrikában megfogalmazódott kritikákat, nevezetesen, hogy az olcsó kínai termékek és nem ritkán a helyiekkel szemben alkalmazott kínai munkaerő kiszorítja az adott ország termékeit és munkavállalóit - 2006-ban új szabályozást fogadott el, amelyben a külföldön tevékenykedő vállalatokat arra kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a „felelős vállalati magatartásra" és a „lokalizációra". 3. A kulturális diplomácia A kulturális diplomácia egy nemzetközi szereplő törekvése arra, hogy kulturális értékeinek bemutatásával, illetve kulturális erőforrásaink felhasználásával megismertesse, elfogadtassa, illetve megszerettesse más országok társadalmi szereplőivel saját kultúráját, ezen keresztül magát az országot, és így alakítsa a nemzetközi rendszerben elfoglalt helyét. Bár számos példát lehetne hozni a kulturális diplomácia különböző irányú és volumenű alkalmazására, itt most a két talán végletnek tekinthető példa említése mellett a leginkább klasszikusnak tekinthető kulturális diplomáciai tevékenység bemutatására szorítkozunk. A spektrum egyik végeként definiálhatók az „egyszeri akciók"- bármennyi elemből álljanak is. Ide sorolhatók a magyar kulturális évadok, amelyek egy-egy országot megcélozva, meghatározott időkereten belül kívánják felhívni a figyelmet a magyar kulturális értékekre, megismertetni azokat a célország kultúra iránt fogékony társadalmi szereplőivel, és ezen keresztül elfogadtatni vagy megszerettetni az országot magát. A spektrum másik végén a francia kulturális diplomácia áll, amely több is mint kulturális diplomácia, és amit összefoglalóan „frankofóniának" szokás nevezni. Ez a francia nyelv terjesztésére és a franciára mint közvetítő nyelvre támaszkodó kulturális kapcsolatokra épülő, ám annál messzebb mutató együttműködési forma, amely saját intézményrendszerrel és nemzetközi politikai érdekérvényesítési akarattal és képességgel rendelkezik. A leginkább klasszikusnak tekinthető példa a brit kulturális diplomácia alapját képező British Council, amely 1934 óta folytatja tevékenységét. Eszközei, prioritásai, irányai változtak ugyan az elmúlt évtizedekben, de céljai mindvégig változatlanok voltak: az Egyesült Királyság külpolitikai törekvéseinek támogatása saját tevékenységén, valamint 2010. tél 147
