Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete viszonyokat a többnyire a tömegmédia által közvetített jeleken és szimbólumokon keresztül fenntartott viszonyokba transzformálta. Ebben a „posztmodern" társadalomban minden esemény és történés alárendelt a jelrendszerek működésével szemben, amelyek túllépnek olyan határokon, mint a valóság és a fikció közötti választóvonal. Inkább mindkét területről összegyűjtenek bizonyos elemeket, és eladható, emészthető csomagokba helyezik, mindez baudrillardi szóhasználatban a szimuláció és a hiperreális megjelenésével jár együtt. Miközben a spektákulum társadalma és a hiperrealitás a társadalmi élet minden aspektusát, így a hatalmat és a politikát is eléri, amelyek foucauldiánus fogalmakkal élve a „hatalom hajszálerein" keresztül működnek, a hatalom és politika elpárologni látszik a hiperreális területén. így, mivel a hiperrealitás működése a hatalom saját reprezentációjában történő feloldódásával jár - a hatalom átalakulása egy látványossággá a sok közül -, a hatalom megpróbálja megőrizni létezését azáltal, hogy folyamatosan megerősíti üzeneteit a tömegmédia eszközein keresztül. Ez a jelenség a háború különleges állapotán keresztül ragadható meg teljességében, mivel a liberális hatalom legitimációs bázisának eléréséhez és a társadalom megfelelő mobilizálásának érdekében tompítani igyekszik a hiperrealitás hatásait minden általa elérhető eszközzel. Ezt a folyamatot írta le a terrorellenes háború esete, amelyben a képernyőkön keresztül megjelenő háborús reprezentációk és a lehetséges veszélyek és események megjelenítései a hatalom üzeneteinek átadására szolgáltak a hiperreális terén keresztül. A tömegmédia esetén, amelynek célja, hogy elmondja a háború „igaz" történeteit a hírcsatornák általi reprezentáció segítségével, a háború higiénikus, tiszta háborúvá devalválódik, anélkül hogy brutális és véres természetére fény derülne. Ezzel egyidejűleg azonban a robbanásokról és veszélyes csapatmozgásokról készített moziszerű felvételeket kompakt hírcsomagokban mutatják, kihagyva a háború unalmát és a rövid idő alatt nagy dózisban kapott erőszakot. Másrészt a filmiparban, amelynek célja bizonyos háborús történetek és emberi vonatkozásaik elmesélése, az alapvető események dramatizált emberi vonásokkal telítődnek, bizonyos értékekkel, normákkal és attitűdökkel, amelyek azokban a társadalmakban uralkodnak, amelyek egy másik populáció ellen viselnek háborút. A fent említett folyamatok egy olyan társadalmat idéznek meg, amelyben túlságosan is sokat foglalkoznak a látványosságokkal, amelyek megelőző, valósnak és tényszerűnek tartott vizuális tapasztalatokon nyugszanak - korábbi háborúkon, korábbi nemzetközi konfliktusokon -, vagy a fiktív területéről származó akciófilmeken, történelmi eseményekről szóló dokumentarista drámákon. Ez eredményezi Jessica Lynch sztoriját, amely a hatalom ráeszmélését (is) jelenti: a sikeres társadalmi mobilizálás és legitimáció érdekében szükség van arra, hogy bizonyos értékeket, normákat és attitűdöket nem közvetlenül, hanem inkább a média működésén keresztül közvetítsen, valamilyen szinten csillapítva a hiperrealitás hatásait. Emiatt lehet érdekes Jessica Lynch alakja az amerikai kormánynak, 2010. tél 129
