Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete magukkal viszik hadifogolyként. Fényképeiket a nasziríjai ütközet után az iraki televízióban, majd 2003 decemberében az NBC tévécsatornán is levetítették az irakiak felvételének egy szerkesztett változatában,60 így a képernyőn látható foglyul ejtésük harmonizál a hírcsatornákon korábban közzétett tudósításokkal. Jessica Lynch-et, aki megsérült az autók ütközésénél, kihúzzák a járműből, és látszólag élettelen testét a földre dobják. „Felkavaró" pillanat, amikor a „gonosz" iraki, az egyetlen ábrázolt ellenség, természetesen feketébe öltözve, észreveszi, hogy még mindig él, odasétál hozzá, és ezt mondja: „Üdvözöllek az országomban!" A jelenet a fedajínokat gerillaharcosokként ábrázolja, akik könyörtelenül kihasználják az utcák adta lehetőségeket egy felkészületlen, a területen járatlan amerikai harci egységgel szemben, amely képtelen hatékonyan megvédeni magát.61 Jessica Lynch később egy iraki kórházban ébred ápolókkal és iraki orvosokkal körülvéve, ettől a ponttól kezdve azonban a közönség az eseményeket csupán az iraki jogász, Mohamed szemüvegén keresztül láthatja. Csalódott iraki entellektüelként ábrázolják, aki aggódik családja sorsáért, és hisz az ország felszabadítását célzó amerikai elképzelésekben. Alakján keresztül az iraki társadalmat olyan közösségként ábrázolják, melynek ugyanazok az elképzelései az emberi szabadságról vagy biztonságról, és a jogász szakmán, a „tanult ember" figuráján keresztül a mozi azt sugallja, hogy minden racionálisan, logikusan gondolkozó ember az amerikai felszabadítás mellett foglal állást. így mindenki más nem racionális ellenségnek tekinthető, s ők minden olyan sztereotipizálható tulajdonsággal felruházhatok, amelyek megjelentek a tömegmédiában, mint a fanatikus, elvakult muszlim terroristák, akik képesek öngyilkos merényletek elkövetésére csak azért, hogy a mennybe jussanak. A film legérdekesebb része a mentőakcióról szóló jelenet, mivel tartalmazza az ösz- szes egymásnak ellentmondó részletet, amelyeket a hírcsatornák közvetítettek. Emellett a jelenet „igazi" archivált felvételeket imitál a zöld fények, az amatőrnek tűnő kameramozgás és a parancsnoki szoba segítségével, ahonnan a mentésben részt vevők „élőben" nézik a műveletet. A kórházban nincsenek iraki katonák, csupán a kórházi személyzet, habár a mentőcsapat teljes menetfelszerelésben készül a harcra. Amikor megtalálják Lynchet, egy amerikai katona felmutatja neki az amerikai zászlót, és elmondja, hogy ők amerikai katonák, akik azért jöttek, hogy hazavigyék. Könnyek között válaszolja, hogy „Én is amerikai katona vagyok."62 Ilyen „valós" elemekkel erősítették a film dokumentarista jellegét a cselekmény során, és olyan dramatizáló elemekkel, mint a zene, a hangok vagy az életét kockáztató iraki jogász karaktere. A mentőakcióról szóló jelenetben az események szimulált sora elevenedik meg, hiszen a közönség képtelen eldönteni, mely részek „igaziak" és melyek „elképzeltek". így összességében a történet igazibbnak hat a képernyőn az emberi érzelmekkel, a zöld fényekkel és a hivatkozásokkal a film elején és végén arra, hogy ez egy igaz történet. A film elkészítésének legfőbb célja Jessica Lynch sztorijának megőrzése a hadsereg egy hősies, patrióta cselekedeteként, ahol senkit sem hagyhatnak hátra, 2010. tél 123
