Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete a hiperrealitás terének, vagyis szerinte a posztmodern kor idő- és térérzékelése radikálisan megváltozik a különféle médiából érkező impulzusok tömeges áramlásán keresztül, létrehozva a társas kapcsolatok új hálózatát miközben sem a valóság, sem a fikció ábrázolására nem képes, helyette viszont megjeleníti az események szimulált változatait. Ebben az értelemben a hiperrealitásban minden reprezentáció, kép, amelyet a „józan ész" valóságosnak érzékel, egy olyan kompakt médiacsomagban keveredik össze fiktívként aposztrofált képekkel, amely tökéletesen kielégíti a közönség generált igényeit. Habár szimuláció és hiperrealitás a tömegmédián keresztül létezik, a jelenség beszivárog egész társas életvilágunkba és a politikában, gazdaságban vagy a mindennapokban szintén tetten érhető. Különösen a háború jelenít meg olyan állapotot, amelyben a politika működésének célja, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megőrizze és koncentrálja hatalmát, és így logikus módon megpróbálja befolyásolni, sőt felügyelni azon reprezentációk termelését, amelyek a felmerülő vagy folyamatban lévő konfliktussal valamilyen módon kapcsolatban állnak. A hiperrealitás, az igazi referencia nélküli, állandóan változó képek generálásán keresztül azonban szétforgácsolja és destablilizálja a hatalom működését úgy, hogy (a hatalom szempontjából tekintve) értelmes és értelmetlen információt egyazon időben, különbségtétel nélkül mutat meg. A háború esetén ezek a látszólag ellentétes folyamatok megtörik a felszínt, és egy olyan kivételes helyzetet eredményeznek, amelyben a hatalom célja saját befolyásának és ellenőrzésének biztosítása, miközben a hiperrealitás ezeket a törekvéseket a jelek gazdaságában működő folyamatok által közömbösíti. Ezek az elemek jelennek meg a terrorellenes háború diskurzusában is, amelyet a médiareprezentációk szemszögéből vizsgálva eljutunk Jessica Lynch történetéhez, az iraki háborúban hőssé lett 19 éves szőke, amerikai lányhoz, aki a hiperrealitás és a liberális amerikai hatalmi működés közös „közreműködése" által válhatott az iraki háború egyik szimbólumává. A „sztori" megértésének fontossága abban a felismerésben rejlik, hogy a 21. század küszöbén nem lehet pusztán fegyverekkel háborút nyerni - ahhoz, hogy egy adott liberális demokráciában működő hatalom elnyerje a „hátország" támogatását és ezzel legitimációs bázist teremthessen politikája számára, szükség van arra is, hogy a képernyőkön folyó „médiaháborút" kifejezett vagy hallgatólagos eszközökkel a neki megfelelő irányba terelje, és valamilyen módon tompítsa a hiperrealitás hatásait. A tanulmány ezt a kérdést kívánja körüljárni egyfajta posztmodemnek nevezett elméleti eszköztár segítségével, amely az első fejezet témáját adja, főként Jean Baudrillard gondolatainak kibontása által - egyrészt tisztán a hiperrealitás fogalmának, másrészt az elmélet terrorellenes háborúhoz kapcsolásának segítségével. A második fejezet a hiperrealitást „megtestesítő" média működésének sajátosságait járja körül a háború kivételes helyzetében, kitérve a „fiktív" és a „valós" reprezentációk problematikájára. Végül Jessica Lynch különös esetén keresztül válik láthatóvá, ahogy a hírmédia, 2010. tél 103