Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: A Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó tanácsadó véleményéről
A Nemzetközi Bíróság koszovói fiiggetlenségi nyilatkozatra vonatkozó tanácsadó véleményéről a koszovóiakat népnek, tehát mint önálló identitással, történelemmel rendelkező emberek csoportjának tekinti-e, vagy mint nemzeti kisebbség számára ismeri el a függetlenedést. A népnek nemzetközi jogi értelemben nincs meghatározható és általános definíciója, a tudati elemet és a politikai akaratot mégis ki lehet emelni mint alapvető ismérvet, miszerint az emberek bizonyos csoportja önmagát egy népnek tekinti.58 Megállapítható, hogy Koszovónak van egy Szerbiától és Albániától is eltérő történelme.59 Az is ténykérdés azonban, hogy a Koszovóban élő szerbek és albánok nem úgy tekintenek egymásra, mint a koszovói nemzet tagjaira.60 Még érdekesebb lett volna jogi értelemben, ha a bíróság a koszovói albánokat mint nemzeti kisebbséget ismerte volna el az önrendelkezési jog alanyaként. A nemzetközi jog szerint a nemzeti kisebbséget nem illeti meg az önrendelkezési jog, annak külső dimenziója legalábbis biztos nem. Ennek elismerése ugyanis beláthatatlan következményekhez vezetne, ettől féltek és félnek sokan Koszovó példája miatt is, hiába hangoztatják sokan, hogy ez csak egy „egyedi eset" (unique case). Minden eset egyedi valamiben, de minden eset egyúttal hivatkozási alap is. A Koszovó függetlenségének kikiáltása kérdésében elfoglalt nemzetközi bírói álláspont is hivatkozási alapot teremt majd, és az lesz a még egyébként óvatos tanácsadó vélemény is, amelyet e tanulmány be kívánt mutatni. Nyilvánvaló, hogy a szecesszióhoz való jogról nem beszélhetünk, ennek az elismerése világméretű anarchiához vezetne, és Boutros Ghali szavai beigazolódnának.61 A nemzetközi jogtudomány is kezdi azonban emlegetni a szecesszióhoz való jogot „utolsó mentsvárként", ha a nemzetközi kisebbség az államon belül tömeges diszkriminációnak, emberi jogsértéseknek van kitéve.62 Hasonló érvelést használva a politikatudomány egyes képviselői is elismerik a függetlenedést, ha az államon belül maradás a körülményekre tekintettel már nem várható el az adott csoporttól.63 Tehát a Nemzetközi Bíróság, a szerző álláspontja szerint, az önrendelkezési jogból is levezethette volna a koszovói függetlenedés jogszerűségét. A tanácsadó vélemény másik komolyan vitatható pontja is a fent említett hiányosságból fakad. A bíróság jogi érvelésében, mivel teljesen nem kerülheti ki az önrendelkezési jogot, megteremti a függetlenedéshez való jogot.64 Akármennyire is veszélytelennek gondolta a bíróság a jogi indoklást, egy kevésbé „puha" következtetés e fogalomcsere után is levonható a tanácsadó véleményből, amelyet a következő rész ismertet alaposabban. Eszerint a függetlenséghez való jog elismerése is veszélyeket rejt magában a szeparatista törekvésekre tekintettel. A harmadik támadási felülete a tanácsadó véleménynek az a megállapítás, hogy az ENSZ BT 1244 (1999) számú határozata nem akadályozza a koszovói függetlenséget. Az ENSZ BT 1244 (1999) számú határozata Jugoszlávia területi integritását hangsúlyozza, Koszovó számára legfeljebb szubsztanciális autonómia biztosítását teszi lehetővé. Az ENSZ Biztonsági Tanács 1244 (1999) számú határozatának 1. számú melléklete szerint a koszovói rendezésnek Jugoszlávia és más országok területi integritásának 2010. tél 73
