Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - EURÓPA - Tóth Erika: A "weimari háromszög" szerepe - a német-francia-lengyel együttműködés kilátásai
A „weimari háromszög" szerepe - a német- francia-lengyel együttműködés kilátásai Tóth Erika A weimari háromszög létrejötte, céljai A weimari háromszög lassan húszéves lesz, mégsem örvend túl nagy ismertségnek Európában.1 Akik hallottak róla, többnyire nosztalgiával gondolnak rá és csak szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak neki, holott az csak részben fedi a valóságot. A kommunista rendszer bukása és a hidegháború után számos elgondolás született Európa újrarendezéséről, stabilitásáról, jövőbeni működési formáiról.2 Ilyennek számított a Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter kezdeményezésére 1991. augusztus 28-án elindított „weimari háromszög" koncepció.3 A weimari nyilatkozatban a német külügyminiszter, Roland Dumas francia és Krysztof Skubiszewski lengyel kollégájával együtt kifejezte szándékát az európai értékeken alapuló jószomszédi együttműködés iránt, biztosították egymást arról, hogy kölcsönösen támogatják a többieket a demokrácia, a biztonság és a prosperitás iránti törekvésükben.4 A cél az volt, hogy rögzítsék a három ország alapvető érdekeit Európa jövőjét illetően, olyan tárgyalási kultúrát, rendszeres konzultációs mechanizmust alakítsanak ki, amely a kölcsönös megértést és a közös Európa-politikai elképzelések továbbfejlesztését szolgálja, anélkül hogy kizárólagosságra törekednének a többi európai állammal szemben.5 A weimari háromszög funkciója az volt, hogy támogassa Lengyelország euroatlanti integrációját, kifelé gravitációs központként működjön a keleti szomszédok felé, és segítse a megegyezést Franciaország és Németország között. A német-francia duó trióvá alakításának szándéka az európai integráció kibővítését vetítette előre, egyben kitörésnek látszott az egyre nyomasztóbbá váló francia-német bilateralizmusból. 2010. tél 27
