Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - EURÓPA - Nagy Lilla: EU-elnökség és a magyar országkép
EU-elnökség és magyar országkép Szintén eleme volt a magyar nyilvános diplomáciának az 1998 és 2002 között működő Országimázs Központ, amelynek története jelzi, hogy az olyan viharos történelmet megélt országokban, mint Magyarország, milyen reakciót vált ki egy nyilvános diplomáciai projekt, amelyet könnyű propagandával azonosítani. Az ilyen aggodalmak eloszlatását az átláthatóság növelése, a célok nyilvános meghatározása, a projektek és az azokra szánt összegek nyilvánosságra hozatala csökkenthetné. Az állami intézmények mellett a magyar nyilvános diplomáciában fellelhetők a PR- modell elemei is. A többi kelet-közép-európai országtól eltérően Magyarország elsősorban hazai erőforrásokra támaszkodott a kommunikációs tevékenység kiszervezésénél, mint például a Well kommunikációs ügynökség által készített Talent for entertaining turisztikai kampány esetében. A magyar nyilvános diplomáciában nem állami szereplők is részt vesznek. A „Hungáriáim Club" 1999-ben alakult magánkezdeményezésként Magyarország európai uniós tagsága és a hagyományos magyar márkák támogatására. A club létrehozta a Magyarország Ize elnevezésű összeállítást, melyben a Herendi Porcelán, a Pick Szalámi, a Tokaji Aszú, a Zwack Unicum és a Halasi Csipke szerepelt. Magyar országkép - a realitások talaján A nyilvános diplomácia segítségével nem kell, és nem is lehet, egy valóságtól elrugaszkodott, tökéletes ország képét kialakítani. Az országkép akkor lesz hiteles, ha a realitások talaján nyugszik, egyszerű, érthető, és hosszú távon felvállalható. Természetes, hogy az országkép formálása során a pozitívumokat kell kiemelni, de hiba lenne kizárólag ezekre koncentrálni. A nemzetközi médiának köszönhetően a külvilág sem csak előnyös oldalunkat látja, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az olyan kényes kérdéseknek, mint a korrupció, a nemzetközi adósságállomány vagy a romakérdés, éppúgy helyet kell kapniuk a kommunikációban, mint a méltán híres gyógyfürdőknek vagy éppen a határokon túli magyar kisebbségeknek. Sajnos az olyan - nemzetközi szerepükben is - kis államok, mint Magyarország, éppen az ilyen hírek kapcsán jelennek a meg a külföldi sajtóban, és ezeket a hatásokat az ország szépségét, kultúráját bemutató turisztikai kampányok vagy a csereprogramok külön-külön nem képesek ellensúlyozni. Megfelelő válaszokkal és magyarázattal kell szolgálnunk a kényes témák kapcsán is. Minden kríziskommunikáció alaptétele, hogy a probléma tagadása csak ront a rossz helyzeten - ez éppen így igaz az országkép kommunikációjára is. Természetesen ezek a problémák nem oldódnak meg egyik napról a másikra, de a változások érdekében tett lépések kommunikációja mindenképpen jobb hatással van az országképre, mint a probléma szőnyeg alá söprése. A reális kép, amellett hogy a problémákat is figyelembe vesszük, azt is jelenti, hogy nem azt próbáljuk megjeleníteni, amilyenek lenni szeretnénk, hanem amilyenek 2010. tél 11