Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Benisné Szabó Éva: A közoktatás a demokratikus Spanyolországban (1975-2009)
Benisné Szabó Éva Manuel Arana, a későbbi második köztársaság elnöke, a költő Antonio Machado, a történész Ramón Carand - de olyan neves egyéniségek is, mint Jósé Ortega y Gasset, Federico García Lorca, a költő Rafael Alberti Merello, a filmes Luis Bunuel Portoles, a festő Salvador Dali, illetve Spanyolország későbbi nagyságai közül még sokan. Az intézet alapította a Nemzeti Pedagógiai Múzeumot is. Az intézmény 1936-ig működött, a polgárháború után a győztes jobboldal felszámolta; tanárainak, diákjainak többsége száműzetésbe ment, vagy az élet perifériájára került a Franco-diktatúra idején. Az intézet a spanyol oktatás középszerűségét próbálta széttörni, az oktatás új elitjének létrehozásával. A polgárháború, majd a Franco-diktatúra azonban elpusztította e reményteljes, szabadelvű és minőségelvű kísérletet.12 Oktatás a Franco-rendszer idején Az 1930-as években jó esély látszott arra, hogy a Primo de Rivera diktatúrája (1923-1930) idején eltörölt tanszabadság újjáéled, és az Oktatás Szabad Intézetének lehetőségei megnőnek a második köztársaság (1930-36) alatt. A köztársaság első oktatási rendelkezései mintha erre utaltak volna. Az 1931-es köztársasági alkotmány az egységes, ingyenes és kötelező elemi oktatásról rendelkezett; proklamálta a tanszabadságot és az oktatást laikussá/világivá tette. Megkönnyítette a továbbtanulást. Különösen korszakos volt az a rendelkezés, amely lehetővé tette a kétnyelvű oktatást a kisnemzetek gyermekei (baszkok, gallegók, katalánok) számára. A rendelkezés része volt az e nemzeti mozgalmak által régóta követelt autonómiának. Először Katalónia kapott önkormányzatot, s napirenden volt a baszkföldi statútumok elfogadása is. A kormány engedélyezte a koedukált osztályok szervezését is. A köztársaság egy ötéves tervben huszonhétezer új iskola megnyitását ígérte, s az első évben hétezret meg is nyitottak, 1932-ben további 2580-at, 1933-ban pedig újabb 3990-et. A középiskolákban megkétszereződött a tanulók száma. Negatívumként jelent meg azonban, hogy hétezer egyházi iskolát bezártak, ami közel 350.000 tanulót érintett. Számos szülő nem fogadta el a világi oktatást, ezért az egyházi tanítás 1932-33-ban illegálisan folyt tovább. E folyamatot azonban a Franco tábornok által vezetett felkelés és a három évig tartó polgárháború megszakította. A kiegyensúlyozott közoktatást akadályozták a népfront mozgalmában megjelenő szélsőségek (templomégetés, papok, szerzetesek elleni véres akciók) is és az, hogy a polgárháború a két totalitarizmus (Németország, Szovjetunió) nemzetközi konfliktusává vált.13 Franco győzelme és a fasizmus első évei új oktatási filozófiát és gyakorlatot hoztak. A közoktatást a rendszer fő pillére, a katolikus egyház kezébe adták. A nacional- katolícizmus vált az oktatás eszmei alapjává, a totalitárius diktatúra elfogadásával. 1953- ban a Vatikánnal kötött konkordátum szentesítette a helyzetet.14 134 Külügyi Szemle
