Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Lilón, Domingó: A Spanyolországba irányuló tömeges bevándorlás problémái
A Spanyolországba irányuló tömeges bevándorlás problémái utóbbiak 50%-át brit, német, portugál és francia, vagyis uniós állampolgárok alkották, akiknél nem feltétlenül gazdasági indíttatás motiválta a migrációt, hanem más okok, pl. a melegebb éghajlat. A Spanyolországban élő külföldiek aránya, beleértve az „illegálisan"4 ott tartózkodókat is, nem haladta meg a (negyvenmillió körüli) lakosság 1%-át. Ez az arány elenyészőnek mondható Európa más államaival összevetve: Luxemburg (32%), Svájc (17,5%), Belgium (9%), Németország (8%), Ausztria 6,5%), Franciaország (7%), Svédország (5,7%), Hollandia (4,8%), Egyesült Királyság (7%).5 Az Európába irányuló bevándorlás kérdése kapcsolatban áll az európai országok alacsony demográfiai növekedésének kérdésével, amely Spanyolországot különösen súlyosan érinti: Az Európai Közösségben a bevándorlás kérdése több, olykor egymásnak ellentmondó feszültség találkozópontja. Az Európai Uniónak egyrészt objektíve szüksége van demográfiai növekedésre, mely fenntarthatja a termelés és fogyasztás jelenlegi szintjét. A rendkívül alacsony születési ráták alapján ahhoz, hogy a jövőben továbbra is rendelkezésre álljon a szükséges munkaerő, az európai lakosságot - mely egyre inkább elöregszik - növelni kell külföldi munkavállalók beáramlása révén. Az Európai Bizottság által nemrégiben készített tanulmány szerint az európai csökkenő születési arányszám hatásainak enyhítésére egyre inkább nélkülözhetetlenné válik a külföldi munkaerő.6 Spanyolország esetében a demográfiai problémát egyértelműen jelezte, hogy az 1990- es években a születési arányszám az egyik legalacsonyabb volt a világon: „Napjainkban a spanyol termékenységi arányszám átlagosan 1,18 gyerek/nő, a népesség növekedésének éves üteme 0,3 ezrelék. Külön ki kell emelni Katalóniát, ahol ezek a mutatószámok még alacsonyabbak, lévén az egy nőre jutó gyerekszám 1,14, a demográfiai növekedés pedig 0, vagyis nulla".7 1998-ban huszonnyolcezer külföldi munkavállaló beutazását - egyúttal letelepedését és munkavállalását - engedélyező kvótát állapítottak meg, de a Bilbao Vizcaya Bank számításai szerint „mostantól kezdve 2010-ig évente 90.000 külföldi munkavállalónak kellene a spanyol munkaerőpiacra lépnie ahhoz, hogy a gazdaságilag aktív népesség jelenlegi aránya fennmaradjon".8 Végül álljon itt néhány észrevétel a migráció és az állás nélküliek számának viszonyáról, mely érzékenyen érinti az uniós állampolgárok nagy részét, különösen azokban az államokban - ezekhez tartozik Spanyolország9 is -, amelyekben jelentős a munka- nélküliség. Az 1. táblázat alapján látszik, hogy 1985 és 1992 között a bevándorlási ráta nem adott aggodalomra okot, a spanyol munkavállalók nem utasították el a bevándorlást, mert nem kellett „versenyezniük" a bevándorlókkal a munkahelyekért és a jóléti állam juttatásaiért. 2010. ősz 115
