Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berkics Erika: Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói
Berkics Erika úton kialakított) autonóm közösségek hatásköreit, a történelmi kisnemzetek (baszk, galíciai, katalán) „gyorsított" eljárás útján (151. §) elnyert autonómiájához közelítve őket. A 2000-es évek közepén kezdődött újabb reformhullám (a Cortes 2006-ban jóváhagyta Valencia és Katalónia, 2007-ben a Baleár-szigetek, Andalúzia, Aragónia és Kasztília- León módosított statútumát; folyamatban van Kasztília-La Mancha és Extremadura alaptörvényének reformja, Murcia, Asztúria és a Kanári-szigetek is kezdeményezte a reformot) a regionális hatáskörök további bővülését eredményezte. Az autonómiarendszer kiteljesedése a spanyolországi «épeket jelölő különböző fogalmak tartalmi közeledését idézte elő. Szilágyi István szerint, amikor a nemzetiségnek tekintett, önálló nyelvvel rendelkező autonóm közösségek „az önrendelkezési jog érvényesítése során lemondanak az elszakadásról, a kiválásról, az önálló államok föderációján alapuló Spanyolország létrehozásáról, s tudomásul veszik az alkotmányban rögzített megbonthatatlan nemzeti egység tételét, akkor politikai szempontból a nemzetiségként felfogott nemzet és a régió, valamint a nemzeti és regionális tudat, továbbá a nacionalizmus és a regionalizmus eltérő megnevezései lényegében véve azonos tartalmakat jelölnek”.22 A spanyolországi regionális nyelvek és a regionális identitás A spanyolországi kisebbségi kérdés egyik fontos aspektusát a nyelvi különbségek jelentik. Az etnikai és nemzeti identitások egyik fő dimenziója a nyelv, hiszen az többnyire a legnyilvánvalóbb közösségi összetartó tényező és egyben határképző a különböző népcsoportok között. Ez különösen érvényes Spanyolország esetében, ahol az együtt élő népek számára - közös történelmüknek köszönhetően - napjainkban nyelvük és nyelvváltozataik az egyik legfontosabb megkülönböztető ismérvet és a csoporthoz való tartozás eszközét jelentik. A baszk nyelv már a szavakkal meghúzza a választó- vonalat: az euskaldun zahardk (régi baszkok) baszk gyökerekkel rendelkeznek, a nyelvet a családban, anyanyelvként sajátítják el; az „új baszkok", az euskaldun berrik a nyelv normalizációját követően, az iskolai oktatás során tanulták meg azt - az igazi baszkok szerint a nyelv egy mesterséges változatát, a batuát. A csak spanyolul beszélőket - akik nyelvközösségen kívüliek - erdaldunnak hívják.23 A katalánok is megkülönböztetik az autochton beszélőket (catalá-cataVa) a katalánul beszélő spanyol anyanyelvűektől, akiket származási helytől függetlenül castellanónak (kasztíliainak) neveznek, de a déli tartományokból tömegesen Katalóniába érkező bevándorlókra a pejoratív charnego kifejezést is használják. Az elmúlt harminc év alatt, az etnikai határok megőrzése és az összetartozás erősítésének érdekében, a spanyol kisnemzetek - különösképpen a katalán - a „saját" nyelvük intézményesülését támogató jogi keretek biztosítására törekedtek, melynek alappillére az oktatás lett. 106 Külügyi Szemle