Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Eiroa San Francisco, Matilde: Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975
Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája„ 1939-1975 valamint Edward Gierek lengyel kommunista vezetővel is tartott egyeztetéseket. A tárgyalások eredményeképp a varsói kormány kétszázmillió dolláros spanyol hitelkerethez jutott, és elhárultak a diplomáciai kapcsolatok normalizálását késleltető nézetkülönbségek is.33 Arias Navarro hasonló céllal folytatott megbeszéléseket Lubomír Strougal csehszlovák miniszterelnökkel, a spanyol külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Aguirre de Cárcer pedig Miloslav Rűzek csehszlovák külügyminiszter-helyettessel egyeztetett. Ezek a találkozók azonban nem hozták meg a kívánt eredményt, mert 1975. szeptember 26-án a FRAP (Frente Revolucionario Antifascista y Patriótico) és az ETA (Euskadi ta Askatasuna) öt tagjának kivégzése tiltakozáshullámot váltott ki egész Európában.34 Franco 1975. novemberi halála után a szovjet kormány és a kelet-európai országok óvatos figyelemmel követték a spanyol belpolitikai helyzet alakulását. Minden jel arra mutat, hogy a szovjet tábor reakcióit nagymértékben befolyásolta a spanyol baloldali ellenzék állásfoglalása, amely óvatosságra és a reformok hatásának átgondolására intett. A szocialista tábor kormányai lassanként azonban feladták a megfigyelő álláspontot, és a spanyol kezdeményezések, valamint a külpolitikát uraló pragmatizmus hatására újraindult a spanyol-kelet-európai párbeszéd. A Franco tábornok halálát követő spanyol demokratizálódási folyamattal párhuzamosan lépett negyedik, utolsó szakaszába a spanyol Közép- és Kelet-Európa-politika. 1977 elején a spanyol kormány a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról és nagykövetségek létesítéséről kötött szerződést a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Lengyelországgal is. Nem sokkal később a demokratikus Spanyolország Kambodzsával, Vietnammal és Mongóliával is rendezte kapcsolatait.35 „Hivatalossá szeretnénk tenni azt, ami mostanra magától értetődő" - nyilatkozta Adolfo Suárez kormányfő, utalva ezzel a kommunista veszély doktrínájának meghala- dottságára. Az alkotmányos monarchiában, parlamenti ellenőrzéssel működő spanyol külpolitika maga mögött hagyta a Franco-korszak ideológiai meghatározottságát, és új keletű kapcsolatait is hatékonyan ápolta. Miután végigkísértük a polgárháború utáni spanyol Közép- és Kelet-Európa- politika alakulását, jogosan merül fel a kérdés, hogy 1977-ben melyik történt: a kétoldalú kapcsolatok „helyreállítása", „normalizálása", „hivatalos szintre emelése", vagy „magasabb szintre emelése". Az egykorú forrásokban nem tesznek tudatos különbséget a kifejezések között, az azonban bizonyos, hogy az 1958-ban aláírt kereskedelmi szerződések nyomán az addig félhivatalos gazdasági kapcsolatok hivatalos szintre emelkedtek, és az elkövetkező években számottevően bővültek. 1964-ben bizonyos diplomáciai előjogokkal rendelkező kereskedelmi kirendeltségek kezdték meg működésüket mind Madridban, mind a közép- és kelet-európai fővárosokban, és 1969- ben ezeket hivatalos kereskedelmi és konzuli kirendeltségekké tették. Ebben az értelemben ekkorra már normalizálódtak a kétoldalú kapcsolatok (hiszen az érintett 2010. ősz 91
