Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Eiroa San Francisco, Matilde: Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975
Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája„ 1939-1975 Szövetség az európai fasiszta, illetve ultrakonzervatív hatalmakkal (1939-1945) Amikor a Francisco Franco vezette felkelő hadsereg elfoglalta a Második Köztársasághoz hű utolsó városokat is, és véget ért a polgárháború, új fejezet kezdődött Spanyol- ország történetében. 1939 áprilisában, csupán hónapokkal a második világháború kitörése előtt az új spanyol kormány legsürgetőbb feladata hatalmának megszilárdítása volt: új alaptörvényekkel legitimizálták és szabályozták az ún. Új Állam (Nuevo Estado) működését, és könyörtelen tisztogatásokkal számoltak le a legyőzött köztársaságiakkal. A feszített tempóban konszolidált új Spanyolország külpolitikai orientációjában a folytonosságot a felkelő kormánynak a fasiszta hatalmakkal és szövetségeseikkel, illetve az általuk ellenőrzés alatt tartott országokkal (Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária és Románia) korábban kiépített kapcsolatai jelentették. így az említett országokba delegált spanyol diplomaták legfontosabb feladata állomáshelyük minél gyorsabb elfoglalása és a hivatalos ügymenet helyreállítása volt. A körülmények segítették munkájukat: a közép-európai országokban a francóista kormány képviselői már 1938-tól tárgyalásokat folytattak a burgosi nacionalista kormány de jure elismeréséről és spanyol kereskedelmi attasék kinevezéséről. Tevékenységük sikeréhez hozzájárultak az említett országok belpolitikai változásai, a felkelők gyors térnyerése a spanyol polgárháborúban, valamint a Francónak nyújtott egyértelmű német támogatás is. Ennek következtében a prágai, budapesti, varsói, bukaresti és szófiai spanyol köztársasági képviseletek diplomatáit kiutasították, és csak a francóista kormány képviselőit akkreditálták.2 A nemzetközi feszültség azonban nem enyhült a spanyol polgárháború végével. Épp ellenkezőleg, 1939 nyarára egy újabb nemzetek közötti konfliktusban eszkalálódott. Közismertek a második világháborús spanyol semlegesség alakulásának szakaszai: a deklarált, szigorú semlegesség időszakától (1939. augusztus 9.-1940. október 16.) a „nem hadviselő fél" státuszán át (1940. október 16.-1942. szeptember 3.) a semlegesség újbóli kinyilvánításáig (1943. október 1.). Ezek a pozícióváltások jól jelzik a korabeli spanyol külpolitika fő célját: a nemzetközi szövetségek, szerződések és egyezmények elsődlegesen a francóista rendszer stabilizálását és hosszú távú fenntartását szolgálták. Spanyol- ország ugyan jórészt kívül maradt a háborús konfliktuson, ám ideológiailag elkötelezte magát a tengelyhatalmak mellett, melyek egy új európai rend kialakításáért harcoltak.3 Franco és szövetségesei úgy értékelték, elérkezett a pillanat, hogy Spanyolország visszaszerezze észak-afrikai gyarmatait és Gibraltárt, továbbá a tengelyhatalmak győzelme esetén részt vehessen Európa újrafelosztásában.4 Ami Közép- és Kelet-Európát illeti, a spanyol diplomácia igyekezett fenntartani a kétoldalú baráti kapcsolatokat és fejleszteni a kulturális és gazdasági együttműködést, így, például, kereskedelmi egyezmény született a Cseh-Morva Protektorátussal 2010. ősz 79
