Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Eiroa San Francisco, Matilde: Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975
Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975 Matilde Eiroa San Francisco Bevezetés* N apjainkban már hatalmas bibliográfia áll a Franco-korszak külpolitikájával foglalkozó kutatók és az érdeklődők rendelkezésére. A téma legújabb, szintézisértékű feldolgozásait Juan Carlos Pereira és Julio Gil Pecharromán publikálta. A két szerző, eltérő szemszögből ugyan, de a korabeli spanyol külpolitika összetett kérdéskörének ugyanazon meghatározó elemeit vizsgálja: a spanyol diplomáciai tevékenység alakulását meghatározó döntéshozókat, geopolitikai körülményeket, valamint a belső és külső kondicionáló tényezőket.1 Számos publikáció jelent meg a francóista külpolitikáról a szakma elismert periodikáiban is; ezek a tanulmányok általában e korszak kiemelt szakaszait, illetve konkrét kérdéseit vizsgálják. A legfontosabbak: „La política exterior de Espana en el siglo XX". Ayer, No. 49. (2003); „La política exterior al final del franquismo". História del Presente, No. 2. (2005); „Franquismo, política exterior y memoria histórica". História Contemporánea, No. 30. (2005). Emellett, az elmúlt években a spanyol diplomáciával foglalkozó történészek szinte az összes számba vehető forrás szisztematikus áttekintésével feltárták a francóista diktatúra nemzetközi irányultságát és beilleszkedését meghatározó tényezőket. Ugyanakkor a korszak spanyol külpolitikájának történetében még számos ismeretlen mozzanat és homályosabb terület vár feltérképezésre, igényel elmélyült kutatásokat. Ebben a kontextusban a jelen tanulmány célja a francóista Közép- és Kelet-Európa- politika vizsgálata. A Franco-rezsim általános külpolitikájával és nemzetközi kapcsolataival foglalkozó kutatások egészen mostanáig igen keveset vizsgálták a spanyol külpolitika e vonulatát. A témát övező csendnek több oka is van. Egyrészt egyértelmű, hogy Közép- és Kelet-Európa térsége soha nem kapott prioritást a korszakban. A korabeli spanyol diplomácia a nyugati hatalmakra koncentrált, hiszen segítségük elengedhetetlen volt a rendszer fenntartásához, és a demokráciákkal fenntartott kapcsolatoktól várták a diktatúra nemzetközi megítélésének javulását is. Szintén meghatározó volt 2010. ősz 77
