Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Közép-Európa: „elképzelt terek" és a 21. század kihívásai megosztottság és a gazdasági tempóvesztés következtében hátra sorolódott a regionális versenyben. 2003 óta Magyarország növekedési teljesítménye a leggyengébb a régióban és az EU-ban. Az említett logika mentén létezhet egy Kelet-Közép-Európa is, amely Lengyelországtól a Balkánig ér, s amelyet olyan - nem túl hízelgő - szociokulturális jegyek jellemeznek, mint a korrupció és a kábítószer csempészet, a közbeszéd eldurvulása, a polgári viselkedési hagyományok gyengülése stb.28 A térséget a környező régiók és államok is minősítik. Ennek példája, hogy a délszláv háború nyomán a térség „kiszakadt" a közép-európai fejlődés történelmi kontextusából, s ennek helyreállítása uniós szintű erőfeszítéseket követel meg. A térség civil társadalmai kevésbé találtak utat egymáshoz, a transznacionalizálódás sok esetben inkább a bűnözés hálózatainak kiépülését jelenti a Balkán és a Közép-Kelet felé, vagy éppen a munkaerő- és a bevásárlóturizmus irányainak változásait. A térséget egyszerre jellemzik az ütköző nacionalizmusok és a kemény nemzetállamok, ám a nyugatiasabb típusú fejlődési minták is jelen vannak. A térség meghatározó állama a középhatalmi súlycsoportba tartozó Lengyelország, amely a sikeres gazdaságpolitika és a külpolitikai érdekérvényesítés gyakorlatát valósította meg. A visegrádi térségre gyakorolt hatását tekintve továbbra is Németország a legnagyobb gazdasági és pénzügyi partner, anélkül hogy Berlin bármilyen explicit Közép- Európa-politikát folytatna. Ráadásul Németország a tőle várt lokomotív szerepet egyre kevésbé képes betölteni, s belső piacának lassú bővülése leginkább a közép-európai országokat érinti kedvezőtlenül, mivel nekik Németország a legnagyobb exportpiacuk.29 Berlin ezt a térséget a német külpolitika „civil hatalom" kritériumai és a NATO és EU funkcionális logikája alapján ítéli meg, az etnikai kérdésekben megpróbálja kikerülni a döntőbírói szerepet, s mindent a stabilitási kritériumoknak rendel alá. Közép-Európa és a német-orosz kapcsolatok Történelmileg a német-orosz kapcsolatok mindig nagy hatással voltak a közép-európai államok egymás közötti viszonyára, s ezek a kapcsolatok 1989 után sem szűntek meg befolyásolni a régió államainak együttműködését. A térség országaira a két történelmi nagyhatalom konfrontációja, a két világháború legalább annyi szenvedést hozott, mint ahogy a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió túl szoros kapcsolata, különösen Lengyelország esetében. Nem véletlen, hogy az 1920-as évek Rapallo-politikája, nevezetesen a német-orosz közeledés mint egy lehetséges nyugatellenes szövetség veszélye 1945 után is bekerült a nyugati politika szótárába, és az 1939. évi Molotov-Ribbentrop- paktum a második világháborúhoz vezető út szimbólumává és a lengyel külpolitika máig ható, domináns történelmi percepciójává vált. A történelem a német-lengyel és német-orosz kapcsolatokban, de más közép-európai országok esetében is, nem csupán a 20., hanem a 21. században is politikát csinál, s a politika újabb történelmet. 2010. tavasz 51
