Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Szilágyi István A barcelonai folyamat A mediterrán térség mindig fontos szerepet játszott az európai integráció külkapcsola- taiban, mivel az ott zajló események, történések - már csupán a földrajzi szomszédság miatt is - közvetlenül hatást gyakoroltak a dél-európai államok életére. Az öreg kontinens biztonságát veszélyeztették a periodikusan visszatérő, társadalmi forrongásokkal és munkanélküliséggel járó szociális problémák, az Európai Közösség felé irányuló bevándorlási hullám, az idegengyűlöletet kiváltó iszlám fundamentalizmus. Nagy jelentőséget kölcsönzött a térségnek energiahordozókban való gazdagsága és az európai civilizációval évszázadok során kialakult kapcsolata. A Mediterráneum politikai súlyát az európai integráció kiszélesedése, az Unió déli szárnyának erősödése tovább növelte. Az alapító tagok (Franciaország és Olaszország) részvételével, továbbá Görögország 1981-es, Portugália és Spanyolország 1985-ös csatlakozásával az Európai Közösségen belül erős mediterrán érdekeltséggel rendelkező, egységesnek azonban aligha mondható csoport jött létre. Spanyolország - amely kontinentális középhatalomként Latin-Amerikára, Európára és a mediterrán térség Maghreb csoportosulására figyel - az európai integrációhoz való csatlakozása pillanatától a mediterrán térség és az Európai Közösség kapcsolatrendszerének elmélyítésére és kibővítésére törekedett. A kilencvenes évtized elején ez az Észak-Dél, a kelet-közép-európai bővítés napirendre kerülésével a Kelet-Dél ellentétpárban fogalmazódott meg. A berlini fal leomlása az Európai Unió figyelmének középpontjába Kelet-Közép-Európát állította. A spanyol külpolitika ugyanekkor hatalmas erőfeszítéseket tett az euromediterrán kapcsolatok elmélyítésére és szervezeti integrációjára. Erre jó alkalmat kínált az 1989. év első felének és az 1995-ös esztendő második félévének soros spanyol elnöksége. Ez utóbbi egyik befejező rendezvényeként került sor a katalán fővárosban az első mediterrán konferencia összehívására, közös nyilatkozat kiadására, a mediterrán kapcsolatokat az Unió politikájának előterébe helyező barcelonai folyamat megindítására. Az 1995. november 27-28-án megrendezett találkozón tizennégy uniós ország (Dánia távol maradt), illetve tizenegy afrikai és mediterrán állam (Algéria, Izrael, Ciprus, Egyiptom, Jordánia, Libanon, Málta, Marokkó, Szíria, Tunézia, Törökország) részvételével a 2010- ig terjedő, széles körű politikai, gazdasági, biztonsági és kulturális együttműködést felvázoló euromediterrán nyilatkozat kiadására és egy munkaprogram elfogadására került sor. Megállapodtak arról is, hogy a térség felzárkóztatását szolgáló MEDA program keretében a résztvevő országok számára az 1996-2000 közötti periódusban 4,7 milliárd ecu támogatást folyósítanak.23 A dokumentum és a találkozó az Ibériai-félsziget két állama által szorgalmazott barcelonai folyamat fundamentumává vált. Az euromediterrán csúcsértekezletet megelőzően, 1995-ben, a madridi kormány előterjesztése alapján az Európai Tanács cannes-i ülésén döntés született arról, hogy az 52 Külügyi Szemle