Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Szilágyi István Az egyezmény a Spanyolország és az EGK viszonylatában fennálló akadályok két szakaszban történő, progresszív felszámolását irányozta elő. A dokumentum szerint a legalább hat évig tartó első szakaszt a két fél közötti megállapodáson alapuló második szakasz követi. A gyakorlatban a szerződés az első periódusban rögzített keretek között maradt, mivel Franco 1975. november 20-án bekövetkezett halála miatt az új spanyol kormány 1977 júliusában hivatalosan is kérte felvételét az Európai Közösségbe.1 A spanyol-EGK csatlakozási tárgyalások A spanyol-EGK csatlakozási tárgyalások a politikai átmenet és konszolidáció2 első szakaszában, a Demokratikus Centrum Unió (Unión Centro Democrático, UCD) Adolfo Suárez González és Leopoldo Calvo Sotelo által vezetett kormányainak időszakában indultak meg, és az 1982. október 28-án hatalomra jutott, Spanyol Szocialista Munkáspárti Felipe González Márquez miniszterelnökségi periódusában fejeződtek be.3 A Suárez-kormány már 1977. július 28-án benyújtotta a Spanyolország közös piaci tagságát kérelmező petíciót. A madridi elemzések két-három éves folyamattal számoltak és a gyors sikerben reménykedtek. Nem vették azonban figyelembe azt a körülményt, hogy kérésüket a gazdasági válság által sújtott Európai Közösséghez címezték. Spanyolország politikai és jogrendje sem felelt meg az EGK szigorú követelményeinek. Hosszabb illeszkedési periódusra kellett tehát felkészülni. Az Európai Közösség Miniszteri Tanácsa 1977. szeptember 20-21-én tartott ülésén kedvezően reagált a spanyol kérésre. A részletes csatlakozási feltételek kidolgozása céljából azonban - az EGK 1957-es alapító szerződése 155. cikkelyének megfelelően - felkérte a bizottságot, hogy szakértői vélemény formájában foglaljon állást a madridi felvételi kondíciók ügyében. Erre 1978. november 29-én került sor. A bizottság által elfogadott és a tanácsnak megküldött dokumentum végső konklúziója: „a csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokat a lehető legrövidebb időn belül el kell kezdeni. Arra kell törekedni, hogy a felmerülő problémákra kielégítő megoldások szülessenek."4 Ezt követően, 1979. február 5-én Brüsszelben megnyíltak a Spanyolország csatlakozását előkészítő hivatalos tárgyalások.5 A NATO-csatlakozás és az Egyesült Államokkal kötött védelmi szerződés ügyében nem volt egység a spanyol politikai élet különböző pártállású közszereplői között. Annál nagyobb egyetértés alakult ki az Európai Gazdasági Közösséghez való viszony tekintetében. Az EGK-csatlakozást valamennyi politikai erő szívügyének tekintette.6 Az európaizálódás nemzeti programját felvállaló szocialista kormányzat ezért támaszkodhatott a demokratikus átmenet UCD-kabinetjei által elért eredményekre. Az 1979 folyamán - havi ülések keretében, miniszteri és főigazgatói értekezletek formájában - zajló tárgyalásokon a felek hamarosan komoly problémákkal találták 36 Külügyi Szemle
