Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Harsányi Iván: Egy európai középhatalom külpolitikai mozgásterét meghatározó tényezők a XXI. század elején
Harsányi Iván A leírt események jellemezték annak a helyzetnek a hátterét, amelyben a spanyol kormányzatnak 2010. január elsején kezébe kellett vennie az EU „kormánykerekét". (Mit nem adott volna Franco tábornok, ha egy ilyen keréknek akár csak egyetlen küllőjét is a kezével érintheti!) A felvázolt körülményeket a válságon kívül az is dramatizálja, hogy az év második felében sor kerül a kormányzat választási megmérettetésére. Az egyik legnagyobb próbatétel az volt, hogy az Európai Tanácsban május 7-én a spanyol vezetésnek kellett levezényelnie (miközben otthon maga is a recesszióval küzdött) a súlyos görögországi pénzügyi válság megfékezésére szolgáló intézkedések kidolgozását. (Ez 750 milliárd eurós stabilizációs alap létrehozásával és a görögök által végrehajtandó lépések összeállításával végződött.) Ugyancsak a spanyol elnökség terjesztette elő a költségvetési és hitelezési transzparencia folyamatos európai ellenőrzésének tervét.26 A kormányfővel folytatott képviselőházi vitában az ellenzék vezére élesen bírálta az ország állapotát. Szinte a XX. század elejének „spanyol hanyatlásról" szóló kaszticista (tradicionális nagyhatalmi eszmét valló, katasztrófát sugalló) jövendölései éledtek föl, a kormányfő személyére kiélezve.27 A valóságban ennek a vádnak kevés az alapja. A spanyol elnökség utolsó, közös európai ügyként lebonyolított intézkedése, a kubai ellenzékiek szabadon bocsátásáról kötött megállapodás a havannai kormánnyal, viszonylag jó finálé volt. * A téma, amelyet igyekeztem körüljárni, történelmi ívet zár le. Spanyolország, amely előtt a XV. század végén „kinyílt a világ", számtalan ok következtében nem tudta véglegesen „bejátszani" ezt a hatalmas teret. Bár évszázadokon keresztül a nemzetközi fejlemények fontos szereplője maradt, mozgástere - több lépcsőben - jelentősen leszűkült. Az elmúlt három századforduló viharos eseményei nagy megrázkódtatásokkal járultak ehhez hozzá (Spanyolországban kihalt az Ausztriai Ház, és háború tört ki a trónöröklésért, megjelent Napóleon, kudarccal végződött az amerikai-spanyol háború). A jelenlegi ezredfordulón ilyen kataklizmák nem mutatkoztak a horizonton. A kiegyensúlyozott spanyol demokrácia - jelentős nyílt és rejtett belső konfliktus-potenciáljai ellenére - fontos gazdasági és politikai világtényezőként volt jelen a nemzetközi életben. Az első évtized végén az országot derékon kapta és (bizonyos fokig) másoknál nehezebb helyzetbe hozta a tőkés világgazdaság hetven év óta legsúlyosabb krízise. Ez negatív belső gazdasági és szociális hatásaival átmenetileg föltartóztatta Spanyolország már-már megállíthatatlannak látszó menetelését - imitt-amott már az 1976-1978-as társadalmi kompromisszum kereteit fenyegetve. A tények és az adatok azonban nem adnak okot arra, hogy az ország számottevően megnövekedett nemzetközi mozgásterét fenyegetve lássuk. A válság a riválisokat is megrázta, Spanyolország pedig már eléggé fontos tényező ahhoz, hogy azt nélküle leküzdeni ne lehessen. 32 Külügyi Szemle
