Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Kiss J. László gás éppúgy magában foglalja az egykori dunai monarchia transznacionális kultúrájának újrafelfedezését, mint Milan Kundera, Szűcs Jenő, Konrád György és más értelmiségieknek azt a felfogását, hogy a térségnek sajátos strukturális jegyei vannak, továbbá egyfajta kulturális vonatkozási pontként a „reálszocialista" ideológiák és a szovjet hegemónia alóli felszabadulás szinonimája.3 Sőt mi több, „világnézet" a hidegháborús megosztottsággal szemben, a „kényszer status quo alternatívája", vagy éppen „álom" a toleranciáról és szolidaritásról, a nemzeti nacionalizmusokat féken tartó magatartásról, ha úgy tetszik egyfajta „euronacionalizmusról".4 Az 1980-as években, majd 1989 után Közép-Európának ez a kulturális eszméje nagy vonzerőt gyakorolt a térséghez közvetlenül nem tartozó országokra is, jelezve az ehhez a régióhoz való tartozás kulturális értékét és ezzel a Nyugathoz való tartozás megnövekedett esélyeit. A gazdasági dimenzió értelmében főként az első világháború előtt a Közép-Európa- elképzelésekkel mindenekelőtt gazdasági célok kapcsolódtak össze. Friedrich List egy „közép-európai gazdasági övezet" tervét terjesztette elő, amely kifelé a protekcionizmus, befelé a német államok és Ausztria közötti vámunió s ezzel a szabadkereskedelem útján egy erős német nemzetállam alapjait kívánta megvetni.5 List később a szabadkereskedelmi zóna tervét egész Közép-Európára kiterjesztette, s mindezzel amerikai tapasztalatai nyomán a liberális politikai felfogásával együtt már a nemzetállam gazdasági korlátáiról szóló nézeteinek adott kifejezést.6 List elképzeléseit továbbfejlesztve Friedrich Naumann Mitteleuropa címen 1915-ben megjelent és nagy feltűnést keltő könyvében olyan államszövetség létrehozására tett javaslatot, amelyben a részt vevő államok nemzeti autonómiájukat nem adták volna fel, és egy ipari és mezőgazdasági munkamegosztást egyesítő komplementer gazdasági térségben minden kétség nélkül a legversenyképesebb Németországé lett volna a vezető szerep. Naumann ugyanakkor már 1915-ben arról beszélt, hogy a birodalomépítő imperialista kísérletnek vége van, s német külpolitikának a módosított bismarcki hagyományok alapján vissza kell térnie a kontinentális, közép-európai opcióhoz.7 Politikai dimenzióként Mitteleuropa egy olyan közös politikai érdekekkel rendelkező régió elképzelése, mindenekelőtt a német állam- és birodalomépítés s ezzel a német önazonosság kialakulásának történelmi kontextusa volt, amely Nyugaton Francia-, Keleten Oroszország ellen irányult, s Németország sajátosan értelmezett „középhelyzete" (Mittellage) alapján a Kelet felé való küldetéstudat megnyilvánulása volt. A német egységet létrehozó és az új államot a törékeny európai egyensúlyrendszerbe beillesztő Bismarcktól távol állt bármilyen egyesített vagy föderális Európa elképzelése, ám utódainál a korábban korlátozott közép-európai törekvések Mitteleuropa imperiális és gyarmati víziójává alakultak át. A 19. század végétől a gazdasági depresszió és a világméretekben elterjedt merkantilista gyakorlat már nem volt összeegyeztethető a területi igények bismarcki visszafogottságának gyakorlatával: a politika az autarkia és az imperializmus irányában mozdult el. Ez vezetett el mind Mitteleuropa kontinentális 40 Külügyi Szemle
