Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kőváriné Ignáth Éva: Az 1969-es magyar nyilatkozat helye az enyhülés időszakában
Kőváriné Ignáth Éva külügyminiszter emellett javaslatot tett egy összeurópai kollektív biztonsági egyezmény létrehozására, amely minden európai ország számára nyitva állt volna, s ebben a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság megfigyelői státust kapott volna. Fenntartotta Molotov azt is, hogy ezt az európai egyezményt egy egységes Németország írja alá.9 Amerika beemelése utalhatott arra, hogy a szovjet vezetés (felismerte az európai ügyekhez és a németkérdéshez fűződő amerikai érdekeket, ugyanakkor a későbbi szovjet politika igyekezett csökkenteni az amerikai befolyást. Magát a javaslatot a nyugati hatalmak egyhangúan elutasították, és a berlini konferencia február 18-án véget ért. Az Európai Védelmi Közösség javaslatát 1954 augusztusában maga a francia nemzetgyűlés utasította el, majd végül októberben a párizsi szerződések keretében integrálták az NSZK-t a nyugati országok rendszerébe, fegyverezték fel újra, és kapott az ország meghívást a NATO-ba. A Szovjetunió katonai ellenlépésekkel fenyegetőzött a párizsi szerződések aláírásakor, és az NSZK reintegrációja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet blokkon belül 1955-ben létrejött a Varsói Szerződés. A négy nagyhatalom képviselői 1955. július 18. és 23. között találkoztak Genfben, ahol az európai helyzetet vitatták meg. Ezen a találkozón Bulganyin szovjet miniszter- elnök a németkérdéssel kapcsolatban a következőt mondta: „Ha Németországról beszélünk, nem feledhetjük, hogy ott most két állam létezik, két parlament és két kormány, s mindkettő álláspontját figyelembe kell vennünk."10 Emellett, a szovjet miniszterelnök újra előterjesztett egy európai biztonsági egyezmény tervezet, amelyet egy olyan összeurópai konferencia fogadott volna el, amelyen Washington is részt vett volna. Javasolt továbbá egy meg nem támadási (non-aggression) szerződést is a NATO és a VSZ között, és szóban utalt arra, hogy valamikor a jövőben össznémet választásokra kerülhetne sor. Ezt a javaslatot is elutasították a nyugati hatalmak.11 A németkérdés a párizsi szerződések aláírásával egy időre rendeződött. Adenauer NSZK-kancellár még 1955-ben Moszkvába utazott, s megállapodott a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, valamint tízezer második világháborús hadifogoly elengedéséről. Ugyanebben az évben hirdette meg az NSZK az úgynevezett Hallstein-doktrínát, valamint az egyedüli képviselet elvét is vallotta, amelyet a nyugati szövetségesek elfogadtak. A keleti blokk európai biztonsági konferenciára irányuló kezdeményezései a hatvanas években A hidegháború talán legforróbb pontját érte el 1962 októberében a kubai rakétaválság idején, amikor kevés választotta el a világot egy harmadik világháborútól, amelyet nukleáris fegyverekkel vívtak volna. A két nagyhatalom a rakétaválságot követően belátta, hogy az atomarzenállal a kölcsönös megsemmisítés lehetőségét hordozza magában egy konfliktus, amelyben a tét az, hogy melyik fél pusztul el másodikként. 196 Külügyi Szemle
