Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Eurapa-koncepciójában (1958-1962) rizs járat. Az ünnepélyes megnyitó járat alkalmával hivatalos személyiségek fogadták a magyar légügyi delegációt, és a francia delegáció magyarországi viszontlátogatása igen szívélyes légkörben zajlott le. A kétoldalú kereskedelmi, gazdasági együttműködésre is egyre nagyobb hajlandóság mutatkozott, bár magyar részről egyre többször hangoztatni kezdték a Közös Piac bevezetése miatti nehézségeket. 1961-ben a kulturális kapcsolatok is kimozdultak a holtpontról, mivel október 25-én Párizsban kulturális csereprogram aláírására került sor. 1945 óta az első alkalomnak számított, hogy a két ország között a kulturális kapcsolatok rendezésével és fejlesztésével kapcsolatban hivatalos megállapodás történt. A változások szükségességére már a francia fél is jobban odafigyelt, amit mutat a francia külügyminisztériumban készített feljegyzés (1961. november 16.) is, amelyben a gazdasági, és legfőképp a kulturális kapcsolatok változásait egyértelműen pozitív példaként hozták fel, míg magyar részről egyre nagyobb súlyt kívántak helyezni a magyar-francia kulturális kapcsolatok fejlesztésére. A kulturális kapcsolatok jelentőségét mutatja, hogy magyar részről igyekeztek az ebben rejlő politikai-diplomáciai, és természetesen ideológiai lehetőségeket kihasználni. A politikai bizottság 1962. május 29-én határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy a „fejlett kapitalista országokkal való kapcsolataink a viszonosság elvén alapuljanak".93 A gazdasági kapcsolatokban a kereskedelmi egyensúlyhiány jelentette a fő nehézséget, de ebben Magyarország egyértelműen osztozott a többi kelet-közép-európai ország sorsában.94 Magyar részről ugyanakkor úgy látták, hogy a két ország kapcsolatai nem változtak lényegesen, mivel a magyar szempontból kiemelt jelentőségűnek számító magyarkérdésben a franciák álláspontja nem változott érdemben.95 Mindezeket együttvéve a magyar-francia politikai-diplomáciai kapcsolatok is végeredményben a magyar belpolitikai élet konszolidációjának függvényében alakultak, bár Párizsban is érezték, hogy változtatni kell a magyarországi francia jelenléten, és 1962-ben Pierre Francfort személyében új követet küldött Budapestre.96 1962 folyamán az újonnan kinevezett francia követ elkezdte az ismerkedését a fogadó országgal, és első alkalommal fordult elő, hogy a francia külügyminisztérium részéről magas rangú diplomaták elfogadták a magyar követség meghívását, és a találkozás során érdemi és kötetlen párbeszéd alakult ki a Párizsban szolgáló magyar diplomaták és a hivatalos Franciaországot képviselő francia tisztviselők között. Ezzel párhuzamosan Pierre Francfort követ nagy ambíciókkal látott hozzá a munkájához, és első jelentéseiben a magyarországi benyomásait foglalta össze. Az új francia követ személye iránti bizalmat mutatja, hogy szinte azonnal miniszterhelyettesi szinten fogadták, és a beszélgetések során egyértelművé vált az is, hogy Párizsban feladatául szabták, hogy minél hamarabb találkozzon Kádár János első titkárral. A fő problémát a magyar fél számára már egyre inkább az jelentette, hogy a politikai kapcsolatok tekintetében az ország az 1956-os forradalom utáni megtorlások emléke, és a fogvatartottak nagy száma miatt továbbra sem volt szalonképes, és így a nemzetközi színtéren nem tudott érdemi partnerként megjelenni. 2010. nyár 189
