Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962) diplomaták mozgáskorlátozásának feloldására. Tovább rontotta a két ország viszonyát Halkó Mária, a Budapesti Francia Intézet magyar állampolgárságú titkárnőjének letartóztatása, amely komoly érzelmeket kavart francia részről.76 Az üggyel kapcsolatos magyar tájékoztatás megtagadása miatt a francia követség a Quai d'Orsay-val egyetértve ismételten vízumháborúba kezdett. Az eset a francia sajtóban is élénk visszhangot kapott, és felmerült a diplomáciai kapcsolatok megszakításának a lehetősége is. Az elszigeteltség mértékét mutatja, hogy magyar részről már azt is sikernek könyvelték el, hogy Kutas Imre 1958 januárjában René Coty elnök újévi fogadásán váratlanul néhány szót válthatott Christian Pineau francia külügyminiszterrel, aki türelemre intette a magyar diplomatát.77 Azonban a magyar részről félreértelmezett jelek ellenére az év folyamán a két ország kapcsolatai nem javultak és a francia diplomácia nem változtatta meg a kádári Magyarországhoz fűződő viszonyát. Nagy Imre miniszterelnök kivégzését követő felháborodás ráadásul a Kádár-rendszert nemzetközileg még inkább elszigetelte/8 A francia követ Nagy Imre kivégzését nemzetközi összefüggésekbe helyezve értékelte, és abban egyrészt a jugoszlávoknak szóló üzenetet feltételezett, másrészt úgy látta, hogy a libanoni polgárháború miatt a nemzetközi közvélemény figyelme elterelődött Magyarországról, és így a szovjetek ezt a kedvező helyzetet akarták kihasználni. A kivégzést követően a francia kormány álláspontja valamennyi Magyarországot elítélő kérdésben kezdeményező és kifejezetten ellenséges volt, és így - magyar értékelés szerint - lényegében követte az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalát. A budapesti francia követség és a magyar Külügyminisztérium közötti rossz viszonyt mutatja az is, hogy Jean Paul-Boncour követ Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese előtt, nyíltan kritizálta a magyar rendőrség tevékenységét, és azt még az ötvenes évekhez képest is rosszabbnak minősítette, és egyben kétségbe vonta annak függetlenségét az oroszoktól.79 Mindezek ellenére a magyar pártvezetés 1958-ban már igyekezett kitörni az elszigetelődésből,80 amelynek egyik elemét jelentette a NATO országokkal történő kapcsolat- építés is. Ennek keretében kérték a párizsi magyar követséget, hogy adjon javaslatot a kapcsolatok javítására, és egyben a Pénzügyminisztériumban elkezdték a felkészülést a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kérdéseinek rendezésére. A Külkereskedelmi Minisztérium is aktivizálódott, és a francia kereskedelmi tanácsossal folytatott megbeszélésen felvetődött egy hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés megkötésének a lehetősége. A magyar Külügyminisztérium ekkora már szembesült azzal a ténnyel, hogy a Franciaországgal nehezebb lesz a kapcsolatok rendezése. Kutas Imre követ jelentéséből és javaslataiból megtudhatjuk, hogy a francia polgári politikusok és diplomaták 1958- ban sem vettek részt a magyar követség rendezvényein, a francia hivatalos szervek a Párizsban szolgálatot teljesítő magyar diplomatákat lényegében „levegőnek" nézték. Ezek a momentumok jól érzékeltették a magyar kormánnyal szembeni merev és elutasító, de a protokolláris szabályokat hideg udvariassággal kezelő álláspontot, illetve 2010. nyár 185
