Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962) bői viszonyultak, és a francia külpolitikához hasonlóan annak hosszú távú megoldását feltételezték. Ezzel párhuzamosan azonban érezhetően egyre inkább erősödött a fejlődő országok iránti jugoszláv figyelem, amelyet Párizsban a hatvanas évek elejétől a jugoszláv külpolitika valódi kitörési pontjaként értékeltek.64 Jugoszlávia esetében is az eviani szerződés megkötése tette lehetővé, hogy a két ország közeledjen egymáshoz. A franciák ennek bizonyítása és a kedvező helyzet kihasználása érdekében küldték az új nagykövetüket (Binoche) Belgrádba, akit Tito megkülönböztetett figyelemmel fogadott. A nagykövet úgy értékelte, hogy a jugoszláv elnök egyértelműen szeretné túltenni magát a konfliktusokon, mivel a politikai-diplomáciai feszültségek ellenére a kulturális kapcsolatok továbbra is élénkek maradtak, és már fejlődésről is lehetett beszélni.65 A francia diplomáciának a Balkánon az igazi fehér foltot Bulgária jelentette, amely egy teljesen ortodox sztálinista országként jelent meg, ahol a belpolitika elsődleges fontosságúnak számított. Párizs szemszögéből nézve Bulgária gyenge gazdasági teljesítményű, szegény ország volt, amely hivatalos szinten teljesen leépítette a francia kapcsolatát (1951-ben bezárták a francia intézetet), bár a vezetők a magánmegnyilatkozásaikban továbbra is udvariasak maradtak, vagyis francia értékelés szerint egy sajátos kettősség alakult ki a hivatalos és a személyes megnyilatkozásokban. De Gaulle ugyanakkor - tekintettel az értelmiség mély frankofón elkötelezettségére - az elsők között fogadta (1959. február 9.) a bolgár követet, aki a kapcsolatok (gazdasági és kulturális) fejlesztésének szükségességéről beszélt. Mindez elsősorban a francia kultúra iránti hagyományosan erős bolgár elkötelezettséggel magyarázható. A kereskedelmi kapcsolatok fejlődésnek indultak, de a francia-bolgár viszony első jelentős változását - Magyarországhoz hasonlóan - a nagyköveti kapcsolatfelvétel (1963. december 17.) jelentette. Magyarország A magyar forradalom alatt és annak leverését követően Magyarországgal66 szemben a hivatalos francia körök nagyon óvatos politikát folytattak,67 és a rendszert képviselő magyar személyekkel szemben ellenséges magatartást tanúsítottak. Ez a hozzáállás a többi szocialista ország helyzetéhez képest is megnehezítette a magyar diplomácia feladatát, és az elszigetelés mértéke szinte teljesnek volt mondható.68 1963-ig, vagyis a teljes amnesztiáig Magyarország sehol nem volt szalonképes, mivel addig a „magyarkérdés" vitája, illetve a nyugati országok bojkottja minden diplomáciai lehetőséget és érdemi politikai tevékenységet meghatározott. Franciaországban - legalábbis a többi nyugat-európai országhoz képest- a magyar diplomácia helyzete viszonylag szerencsés volt,69 de a párizsi magyar külképviselet - főképpen 1957-1959 között - így is szabályos karanténba szorult, miközben Budapesten a NATO-országok diplomatái - első2010. nyár 183
