Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepdójában (1958-1962) A kereskedelmi kapcsolatok fontosságának növekedése a franciák számára azt mutatta, hogy a román lakosság is egyre inkább szeretne a nyugati életszínvonalhoz hasonlóan élni, és bár az ország továbbra is fejletlen gazdasággal rendelkezett, de ennek a vágynak a francia külpolitika számára meglévő jelentőségét külön kiemelték.52 Az ország igazi specialitását azonban az a nacionalizmus adta, amely 1962—1963-tól kezdve ismételten erősödött,53 és egyszerre irányult a külföld és a belső kisebbségek ellen, miközben a rendszer ortodox sztálinista diktatúra jellege továbbra is megmaradt. Románia a külpolitikájában - elsősorban kedvező geopolitikai helyzetét kihasználva - függetlenségre törekedett, de nem lépett túl a szövetségesi kereteken. Ugyanakkor sem az algériai konfliktusban, sem a németkérdésben nem voltak érzelmileg elkötelezve, sőt az utóbbit inkább némi távolságtartással figyelték. A román bel- és külpolitikai változások okait a francia nagykövet az alábbiakban foglalta össze: 1. a román kormány politikai-diplomáciai hozzáállása Franciaországhoz nagyon jó; 2. a kormánynak ugyanakkor figyelembe kell venni a lakosság nyugati nyitási vágyát, és azt, hogy a szovjet politika elégedetlenségét nem szabad kiváltani, vagyis a román politika valójában nagyon szűk mozgástérrel rendelkezik; 3. Románia kisebbrendűségi érzésekkel küzd, ami a gazdasági növekedés iránti vágyból és a valós lehetőségek közötti ellentmondástól következett, amelyet a túlzott nacionalizmussal próbáltak ellensúlyozni.54 A francia-román kapcsolatok kedvező alakulását tovább segítette Maurice Bokanowski francia ipari miniszter bukaresti (1962. július 20-23.) látogatása. Románia ekkorra már a szocialista országok irányába kifejtett francia kereskedelmi forgalomban a második helyet foglalta el,55 és francia részről egyre nagyobb jelentőséget kezdtek tulajdonítani a romániai iparosításban rejlő francia lehetőségeknek. A franciák figyelmét nem kerülte el az sem, hogy a nyugati országok (Nagy-Britannia, Egyesült Államok) és a keleti blokkba tartozó diplomaták egyaránt féltékenyen kezdték figyelni a térségben újra meginduló francia kezdeményezést. Pierre Bouffanais nagykövet a rapport de fin de missionjában (1964. május 11.) az 1960 és 1964 közötti változásokat egyértelműen a deszatellizáció és az orosztalanítás kifejezéseivel jellemezte. A gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztési lehetőségeinek hangsúlyozása mellett a román nacionalizmus megerősödését már majdnem sovinizmusnak minősítette, amelyben nemzeti kisebbrendűségi érzést vélt felfedezni.56 Jugoszlávia esetében a francia-szerb szövetség hagyományai elsődlegesek voltak, ami a francia-román viszonyhoz tette hasonlóvá a délszlávok irányába megnyilvánuló francia politikát. Hangsúlyozni kell, hogy a második világháború időszakára visszanyúló ellentétek miatt a francia-jugoszláv kapcsolatok nem bontakoztak ki a lehetőségeknek megfelelően. Francia értékelés szerint Jugoszlávia független, a blokkok ellen politizáló, de kommunista berendezkedésű nemzetállamnak számított, amely ellent2010. nyár 181
