Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Garadnai Zoltán belpolitikai szabadság előfeltétele a szovjet külpolitikai érdekek teljes kiszolgálása volt, amit a lengyel első titkárnak demonstrálnia kellett.30 Ezt erősítette meg Debdoise ideiglenes ügyvivő távirata, amelyben arról írt, hogy a lengyel politikus csak a szovjeteknek való megfelelés, és belső mozgásszabadságának megőrzése miatt nyilatkozott elítélően Titóról és Nagy Imréről.31 Francia értékelés szerint a beszéd alapvetően elszomorította a lakosságot, az értelmiség nyíltan kimutatta a csalódottságát, a lakosság jelentős része nyíltan szovjetellenes érzelmeket mutatott.32 Francia részről ugyanakkor a lengyel demokráciát egyértelműen látszatdemokráciának tartották, és különbséget tettek - mint ahogy a többi ország esetében is - a lakosság és a rendszer megítélésében. Franciaország új nagykövete (Burin des Roziers) első jelentéseiben a két ország jó kapcsolatát emelte ki és hangsúlyozta, hogy a lengyelek részéről nem titkolt szimpátia mutatkozik Franciaország irányába, amelynek gyakorlati haszna elsősorban a kulturális kapcsolatok alakulásában lehet, de az érdemi kapcsolatok kibontakozását alapvetően meghatározta az eltérő tömbhöz tartozás. A lengyelek ugyanakkor igyekeztek kihasználni a köztes helyzetüket, a kivételezett megítélést, és nyíltan megfogalmazták nyitási elképzeléseiket a nyugat irányába.33 A francia-lengyel kapcsolatok alakulását ugyanakkor már a kezdetektől egyértelműen meghatározta Lengyelország nagyon érzékeny és megalkuvást nem tűrő viszonya a németkérdéshez. A feszültség érezhető volt, amikor De Gaulle 1958. október 6-án fogadta a lengyel nagykövetet és tájékoztatta őt az Adenauerral folytatott megbeszéléséről. De Gaulle szerint Adenauer pozitívan nyilatkozott Lengyelországról, és felhívta a figyelmét arra, hogy a colombey-i deklaráció az európai együttműködés kiszélesítéséről is szól.34 Gajewski lengyel nagykövet azonban az Odera-Neisse-határ elismerését szabta feltételül, és lényegében megzsarolta a francia elnököt azzal, hogy az FLN-t35 nem ismerik el, ha a franciák elismerik az Odera-Neisse-határt. De Gaulle erre kijelentette, hogy a legjobb dolog, amit a lengyel kormány tehet, az az, hogy a colombey-i deklaráció alapján hivatalosan érdeklődik a francia kormánynál a határkérdésről, és az FLN elismerésével kapcsolatban felvetett lengyel kijelentésre a két ország diplomáciai kapcsolatainak azonnali megszakítását jósolta meg.36 A németkérdés és az algériai háború lengyel összekapcsolása miatt a francia-lengyel kapcsolatok fokozatosan kezdtek leépülni, amely alól az egyetlen kivételt továbbra is a kulturális kapcsolatok jelentették, és ezen a területen maradt meg a legnagyobb mozgástér a franciák számára. 1959. május 15-én Burin des Roziers konzultációt folytatott Rapacki lengyel külügyminiszterrel a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi kérdésekről. A kulturális kapcsolatokat mindketten jónak minősítették, de a fő konfliktusforrásnak számító németkérdésben továbbra sem tudtak közös nevezőre jutni. Rapacki egyértelművé tette, hogy NSZK megerősödése és a német újrafegyverkezés kérdése a lengyelek szemében politikai kérdésnek számít, és bizalmatlanságának adott hangot Adenauer politikájával kapcsolatban. Ugyanakkor a diplomáciai kiskaput meghagyta 178 Külügyi Szemle
