Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya hatalomból. Az olasz vezetés megköszönte a magyar figyelmeztetést és valóban nem támogatta az osztrák kölcsönkérelmet. A magyar külügyi vezetés november második felében már nem látott esélyt egy Heimwehr-fordulat bekövetkeztére. Nemcsak a mozgalom ellaposodásától tartottak, hanem a kancellár szociáldemokratákkal folytatott egyezkedéseitől és engedménytételeitől is. így nem látta biztosítottnak a Heimwehr közeli hatalomra jutását, ami viszont sem az olasz, sem a magyar érdekeknek nem felelt meg. A magyar vezetés úgy vélte, hogy a jobboldali tömegek lelkesedése egyre csökken, míg a baloldal időt nyert az ellenállása megszervezésére, amelyhez Csehszlovákiától minden segítséget megkap. Mivel az olasz hírszerzés is hasonló következtetésre jutott Bécsben, mint a magyarok, így a bécsi olasz követség arról tájékoztatta a mozgalom vezetőségét, hogy ha majd egy Heimwehr-kormány áll Ausztria élén, akkor fogja Olaszország az osztrák kölcsönt támogatni.192 Az ősz folyamán több kisebb jelentőségű Heimwehr-rendezvényre, felvonulásra került sor. Peter külügyi vezértitkár Ambrózyval folytatott beszélgetésén kifejtette, hogy a mozgalom népszerűsége különösen Bécsben nőtt meg. Ennek egyik jele éppen az volt, hogy a fővárosban világoszöld vászonszövet, amelyből a mozgalmi egyenruhát készítik, hiánycikké vált. Továbbá egyre nagyobb tömegek vettek részt a bécsi kisebb- nagyobb rendezvényeken.193 A Heimwehr mozgalmon belüli fesztültségek azonban októberben sem hagytak alább, sőt a meghiúsult puccs következtében ezek a személyi ellentétek tovább fokozódtak az év végére. Papst népszerűsége egyre csökkent és mind több kritika érte amiatt, hogy beleszól a rá nem tartozó politikai döntésekbe. Schoberrel is több alkalommal került összetűzésbe, hiszen irányítani akarta a kancellárt, erősen parancsoló hangot engedett meg vele szemben is. Ennek ellensúlyozására Schober felhívta Papst figyelmét, hogy nem szabad elfelejtenie, hogy ő tulajdonképpen az osztrák lakosság „fizetett alkalmazottja", utalva a kormánytól származó pénzbeli támogatásra. Steidle azonban kiállt vezérkari főnöke mellett, nehogy pozícióját (országos vezető) elveszítse és azt riválisa Rintelen vagy Pfriemer szerezze meg.194 Egy további feszültséget jelentett a vezetésen belül, hogy Steidle, Rintelen és Pfriemer között sem voltak a célok azonosak, azonban abban megegyeztek, hogy a szociáldemokraták visszaszorítása közös törekvés, így 1929 végén önálló lépésre egyik vezér sem tett kísérletet. Steidle inkább a keresztényszocialista, míg Pfriemer és Rintelen a nagynémet pártban látta a lehetséges szövetségest, és ehhez járult még Ausztria tartományi és ebből fakadó pártsokszínűsége is. így egyes tartományok kizárólag keresztényszocialisták (Vorarlberg, Tirol), míg mások éppen nagynémet párt hívei (Karintia, Stájer- ország) voltak és léteztek olyan tartományok is, ahol mind a kettő nézet és ideológia képviseltette magát. Ennek megfelelően egyes tartományok a tiroli vezetést, míg mások a stájer Pfriemert vagy Rintelent látták volna szívesen a Heimwehr élén.195 A vezetés megosztottságának látszatát 1929 őszére úgy küszöbölték ki, hogy az eskü szövegében 162 Külügyi Szemle
