Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya ami egy morális garanciát jelent számára. Ezt követően az olasz miniszterelnök részletezte az osztrák hatalomváltás utáni elképzeléseit. így az osztrák miniszterelnöki székben Schober rendőrfőnököt látná legszívesebben, mert az ő személyében garanciát látott a szociáldemokratákkal szembeni energikus fellépéshez,147 de nem ragaszkodott minden áron a személyéhez. Az új kormánnyal szemben nem lennének a kisebbségi-kérdésre nézve elvárásai, mert arra már tavaly garanciát kapott, hogy a dél-tiroli-kérdést nem fogják feszegetni. Megígérte, hogy ha az „új rezsimnek elismerésre van szüksége", akkor azt Olaszország azonnal megadja, és ha Csehszlovákia mozgósítana, akkor diplomáciai úton fellép ellene, illetve a kölcsönfelvételt sem fogja megakadályozni. A magyar terveket illetően egy előzetes szerződést a kölcsönös tájékoztatásról, illetve az olasz fegyverszállításra vonatkozó megállapodásokat helyesnek vélte Mussolini. Azonban a gazdasági együttműködés és Burgenland kérdést még túlságosan korainak tartotta. Ilyen államközi tárgyalásokra véleménye szerint a rendszer megszilárdulása után kell sort keríteni. Mussolini megígérte a tervezett őszi Heimwehr-akció előtt az olasz határról a fegyverek Ausztriába szállítását, aminek a fedezéséhez 4,5 millió lírát bocsátott rendelkezésre. A felelősség megosztása végett azonban az engedélyt a magyar fél jóváhagyásától tette függővé. Ha a bethleni vezetéstől az akció komolyságáról kap értesítést, akkor megkapják a Heimwehrek az olasz fegyvereket. Ezen feltételekkel Grandi is egyet értett, és megállapodtak, hogy a pénz ismételten a budapesti olasz követség és a magyar külügy közbenjárásával jut el a célállomásra.148 Szeptember 3-án a római magyar követség felszólítást kapott Budapestről, hogy tájékoztassa az olasz vezetést az ausztriai szituációról. Grandi tudomására hozták, hogy nyugati szomszédunknál „az állapotok rohamosan fejlődnek''.149 Négy-hat héten belül számolni lehet a „döntő harc" bekövetkeztével, így szükséges lenne az augusztusban megígért támogatás folyósítása. Illetve a magyar külügy felhívta Grandi figyelmét a szociáldemokrata párt erősödő csehszlovák támogatására és a német vezetés növekvő ellenszenvére a Heimwehrrel kapcsolatban, annak növekvő arisztokrata befolyása és esetleges Anschluss-ellenessége miatt, ezekkel az érvekkel is törekedtek a megígért támogatás folyósítására sarkallni az olasz vezetést.150 Walko külügyminiszter szeptember 19-én Bécsbe utazott, hogy ott a meghatározó osztrák, Heimwehrrel kapcsolatban álló politikusokkal tárgyaljon. Először Seipel volt kancellárt kereste fel, mégpedig a lakásán, ebből következően nem hivatalosan. A magyar külügyi vezetés abból indult ki, hogy lemondása ellenére még mindig a volt kancellár mozgatja a szálakat, így az ő elképzelései és tervei nagy befolyást gyakorolhatnak az osztrák belpolitika alakulására. Ekkor már egyértelműen számolni lehetett Streeruwitz bukásával és már az új kancellár személyének a kérdése volt a meghatározó. A volt kancellár kifejtette, hogy véleménye szerint a Heimwehr legális hatalomra jutása az egyetlen kivezető út a jelenlegi válságos helyzetből. Seipel sem tartotta a szeptember 29-re meghirdetett Heimwehr-felvonulást a hatalomátvételre elegendő154 Külügyi Szemle
