Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
A felíveléstől a stagnálásig kivitelezésével kapcsolatban Bethlennek azonban kételyei merültek fel. Hiszen a puccs után létrehozandó kormány feje - akinek a nevét mindössze szóban közölte a magyar miniszterelnök az olasz kormányfővel - csak a legnagyobb titokban vesz részt az akcióban, így egy írásbeli nyilatkozat kompromittáló lenne számára. Másrészt a jövendő kormány összetételét még nem rögzítették, ekkor még igen képlékeny volt. Bethlen olvasatában a tervezet osztrák hatalomváltás annyiban különbözik az olasz „marcia su Roma"-tói, hogy az akció vezetői nem teljesen azonosak a majdani kormány tagjaival. Végül Bethlen áthidaló javaslata valósult meg, miszerint Steidle írásban kötelezettséget vállal a megalakítandó osztrák kormány nevében.56 Hory július közepi táviratában arról számolhatott be Budapesten, hogy Mussolini szó szerint elfogadta a levélben foglalt nyilatkozat szövegét, és annak titkosságát. Ezzel párhuzamosan az olasz pénzügyi segítség első részletét eljuttatták Durini követhez, miközben az olasz hadügyminiszter utasítást kapott az olasz-osztrák határra szállítandó fegyverek összeállítására.57 A Steidle vezette olasz-magyar kapcsolatfelvétel realizálódásával az osztrák kormány és személy szerint Seipel kancellár is markánsan enyhülékenyebb hangot ütött meg a Dél-Tirolt érintő nyilatkozatokban. Mindez azért volt feltűnő, mert a kancellár 1928. elején még erősen kritikus hangon bírálta az olaszosító politikát. A hivatalos verzió szerint a gazdasági kapcsolatok és a munkanélküli ráta javítása érdekében törekedett az osztrák kormány az olasz-osztrák viszony javítására. Ennek fényében Seipel üzenetet küldött Mussolininek, amelyben a dél-tiroli vitát az osztrák kormány olvasatában egy tisztán kulturális kérdésnek nyilvánította, amit egyértelműen olasz belpolitikai ügynek tekint, és ebbe felelősségteljes osztrák személyek nem kívánnak beleavatkozni. A kancellár ezen nyilatkozata egy olasz hírügynökség révén nyilvánosságra került, amely Ausztriában meglepetést és egyes körökben felháborodást is okozott.58 Steidle első Bethlennel folytatott tárgyalása és Seipel „lemondó" nyilatkozata feltűnő módon időben nagyon közel estek egymáshoz. Ezek után természetszerűleg felmerül a kérdés Seipel és Steidle kapcsolatának és kommunikációjának intenzivitásával kapcsolatban, különben miként szerzett volna tudomást a kancellár, hogy egy enyhülékenyebb hangú Dél-Tirolra vonatkozó nyilatkozat éppen akkor szerencsés lépés lenne a hivatalos osztrák vezetés részéről? Azonban szinte biztos, hogy a kancellár ekkor még nem rendelkezett pontos információkkal a Heimwehrek olasz kapcsolatairól és pénzügyi segítségéről. Volt egy másik tényező is, ami a kancellárt az olasz ellenes él csökkentésére sarkallta, Olaszország ismételten megakadályozta Ausztria kölcsönfelvételi kérelmét, ami végezetül Seipel lemondásában is szerepet játszott. Bethlen ismételten személyes találkozásra invitálta az osztrák Heimwehr-vezért július 28-ára Fonyód-Bélatelepre. Közölte vele a dél-tiroli irredentizmusra vonatkozó olasz feltételeket és átadta az olasz-magyar tárgyalások eredményeként kialkudott nyilatkozat szövegét. Steidle válaszában kifejtette, hogy ő személyesen egyetért a szöveg 2010. nyár 139
