Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Nagy Gábor: A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése. Az uniós környezet tanulságai a magyar-orosz viszony jövőjéhez

A stratégiai pragmatizmus kiteljesítése

vetkezménye az orosz félre nézve a régi üzleti „bizalom" megingása volt. Ez átértékeli Közép-Ázsia uniós lehetőségeit is, ahol Moszkva mindig meghatározó70 szereplő volt. Ugyanakkor az amerikai piac - előbb említett eljárása révén - kevesebb közel-keleti gázzal71 számol, amelynek feleslege az uniós piacon jelenhet meg.

4. táblázat: Tagállamok, melyek több mint 50 százalékban orosz importforrásból elégítik ki földgázszükségleteiket (2007)___________________________________________

Elsődleges energiaforrásként

Külső, orosz behozatal aránya

Vásárolt Orosz gáz (Mrd m3)**

Ausztria

34 százalék*

73,4 százalék

4,8

Bulgária

35 százalék’

88 százalék

3,5

Cseh Köztársaság

19,4 százalék

80,8 százalék

7,4

Észtország

15,1 százalék

100 százalék

0,6

Finnország

10,37 százalék*

100 százalék

4,8

Franciaország

19,6 százalék

25,2 százalék

10,4

Görögország

8,7 százalék*

83 százalék

2,8

Lengyelország

11,5 százalék

50,2 százalék

8

Lettország

29,6 százalék

100 százalék

1,4

Litvánia

27,1 százalék

100 százalék

3,1

Magyarország

42,3 százalék

63,4 százalék

7

Németország

27 százalék

48,2 százalék

33

Olaszország

29,8 százalék

33,2 százalék

22,3

Szlovákia

32,9 százalék

100 százalék

6,2

Forrás: Finon, Dominique and Catherine Locatelli (2008), Ürge-Vorsatz et al. (2006), IEA adatbázis, Tamozsennaja Sztatyisztyika Vnyesnyej Torgovli RF, 2009 * 2006-os adatok, ** 2008-as adatok

A forrásdiverzifikáció igazi jelentőségét uniós szinten a bővítés hozta felszínre. Hiszen a 1. táblázat alapján a tizenkét új tagállam kisebb szerepet tölt be az orosz exportban, míg az itt látható 4. táblázat adatai szerint saját gazdasági életükben fontosabb szereppel bír a földgáz, különösen az orosz földgáz. Ugyanakkor mennyiségileg nem olyan jelentős fogyasztók, mint Németország, Olaszország, vagy Franciaország, amelyek energiaellátásában kevésbé fontos az adott energiahordozó, sőt még forrásaik is diverzifikáltabbak, s a vásárolt mennyiségük révén jobb alkupozícióban is vannak. Ke- let-Közép-Európa így jobban ráutalt a közösségi fellépésre, még ha a saját felelősségére hivatkozva Bartuska úgy véli, hogy az elmúlt 15-20 év során ezen államok igazán keveset tettek72 orosz függőségeik mérséklésére, köztük a baltiak, akik ma is az olcsóbb posztszovjet villamosenergia-rendszeren vannak.

A tranzit és vezetékek kérdésköre mindig is kiemelt szerepet töltött be az energiadialógusban, hiszen az EU célja73 részben az volt a párbeszéddel, hogy orvosolni tudja

2010. nyár

97