Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Magyarics Tamás: A kapcsolatok "normalizálása" vagy jóindulatú közömbösség? Az Egyesült Államok Közép-Európa-politikája
A kapcsolatok „normalizálása" vagy jóindulatú közömbösség? A rakétavédelem politikai vonatkozásai A ballisztikus rakétavédelem csehországi és lengyelországi elemeinek feladása az Egyesült Államok és Közép-Európa kapcsolatát több szinten is érintette, illetve érinti. Az első, kisebb, jelképes jellegű, de a nemzetközi politikában a gesztusoknak is nagy szerepe lehet. A cseheket és a lengyeleket a legutolsó pillanatban, mindenféle előzetes konzultáció nélkül értesítették, ami azt az üzenetet hordta magában, hogy Washingtonban nem tekintik egyenrangúnak Prágát és Varsót. (Mindkét fővárosnak, a többi közép- és kelet-európai központtal együtt hasonló élményei vannak az Európai Uniót illetően is - elég is a francia elnökök, Jacques Chirac és Nicholas Sarkozy egyes megjegyzéseire utalni.) Az amerikaiak ezen kívül érzéketlennek mutatkoztak az iránt a politikai befektetés iránt, amit a két ország vezetése „elköltött" a rakétavédelemmel kapcsolatos honi viták alatt. Mindkét országban, de kiváltképpen Csehországban, jelentős ellenzéke akadt az amerikai terveknek és a két állam jobbközép kormánya nagy erőfeszítéseket tett a protestálók leszerelésére.8 Általánosságban véve Európában a jobbközép politikai erők az elkötelezettebb atlantisták, mint a balközép pártok; Közép- és Kelet-Európá- ban ráadásul az előbbiek szemlélik nagyobb óvatossággal az orosz térségbeli hatalmi törekvéseket. így az ő pozícióik közvetett részbeni aláásása nem tűnik célravezetőnek amerikai részről.9 Másodszor, az európaiak (és mások is) erősen kifogásolták a George W. Bush-ad- minisztráció egyoldalú lépéseit. Amikor felvetődött a rakétavédelmi rendszer egyes elemeinek lengyelországi telepítése, az amerikaiak a diplomáciai életben rendhagyó módon még a lengyel válaszlevelet is megfogalmazták, annyira biztosnak vették Varsó támogatását és annyira nem tekintették egyenrangú partnernak a lengyeleket. Az amerikai demokraták, személy szerint Barack Obama (valamint Hillary Clinton) a kampány során ismételten bírálta ezért a republikánus elnököt. A mód azonban, ahogyan ugyanezt a tervet felmondta Washington, kísérteties módon hasonlított annak elkezdéséhez. Korábban szó volt a beválthatatlan ígéretek okozta szükségszerű népszerűség- vesztésről; most kiderült, hogy a demokrata kormányzat is, amennyiben érdekei úgy diktálják, hasonlóképpen egyoldalú lépéseket tesz, mint az elődje. Harmadszor, az érintett országokban megerősítette az „európai opciót". Az Egyesült Államok-Európai Unió kapcsolat az egész kérdéskör egyik neuralgikus pontja. A többségi és hivatalos amerikai álláspont az, hogy az Egyesült Államok érdekelt egy erős, egységes és szabad Európa létében. Ennek érdekében Washington sokat is tett George H. W. Bush, Bili Clinton, de még George W. Bush második elnöksége alatt is. Ugyanakkor azonban létezik egy kisebbségi, de elég befolyásos vélemény is, amelyik nem biztos abban, hogy Washingtonnak hosszú távon érdeke volna egy erős vetélytárs „felépítése". A kérdés persze az, hogy a csökkenő erőforrásokkal az Egyesült Államok mennyire hídja befolyásolni az európai integrációt. Úgy tűnik azonban, hogy Washington „nagy 2010. nyár 77
