Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai
A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai A kiterjedt szakpolitikai V4-együttműködés első és eddig legteljesebb sikere: csatlakozás a schengeni zónához A V4-ek kinyilvánították együttes csatlakozási szándékukat a schengeni övezethez. Ennek megvalósítása érdekében eldöntötték, hogy közösen adják be felvételi kérelmüket a Schengen-rendszerbe.25 A visegrádi országok ezzel demonstrálták politikai akaratukat, hogy az integráció következő állomásához együttesen, csoportként kívánnak elérkezni. Az EU-csatlakozástól eltérően itt a V4-államok ki akarták használni a kollektív fellépés és előkészítés nyújtotta előnyöket (például a rövidebb ellenőrizendő külső határszakaszok létrehozásával). Ez a lépés megmutatta a visegrádi csoport életképességét, összehangolt álláspontjai hozzáadott értékét, és példát szolgáltatott a sikeres regionális együttműködésre. Végül a belső EU-határellenőrzés nélküli, szabad mozgást biztosító schengeni övezetbe való belépés nem pusztán a V4-ek elkötelezettségének volt köszönhető, hanem annak is, hogy a régebbi tagországok elfogadták a határellenőrzés felszámolását köztük és az új tagországok között. Ahhoz, hogy a visegrádi országok részt vehessenek a schengeni határvonalakon belüli mélyebb politikai integrációban, a tanács egyhangú döntésére volt szükség. Ez akkor vált lehetségessé, amikor a schengeni határokon belüli EU-tagországok meggyőződtek arról, hogy saját biztonságukat nem veszélyezteti az egyének határellenőrzés nélküli szabad mozgásának kiterjesztése az új tagországok külső határáig. Egy ponton úgy tűnt azonban, hogy a V4-ek egysége a nehézségek növekedésével a szétesés felé csúszik (leginkább Szlovákia és Lengyelország teljesítési nehézségei esetében, 2006- ban), és a csoport országai visszatérnek a csatlakozás előtti egyéni stratégiákhoz. Az egyes visegrádi államok felkészülésében megjelenő különböző elismert hiányosságaikra hivatkozva a schengeni rendszerben részes uniós tagállamok nyíltan fontolóra vették a schengeni övezet bővítésének elhalasztását.26 A halasztás lehetősége életre keltette a V4-ek eltökéltségét és egységét. Közös válaszukban a V4-ek határozottan felléptek bármiféle halasztás vagy a csatlakozás időpontjának eltolása ellen. Közös nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy „abszolút prioritásként" tekintettek schengeni csatlakozásukra, amelynek elhalasztása „diszkriminációnak tekinthető".27 Az Európai Bizottságra és a schengeni övezet tagállamaira irányuló összehangolt nyomásgyakorlásuk közben a V4-országok külügyminiszterei - karöltve a B3-országok diplomáciai vezetőivel - nyomatékosították „szilárd érdekeltségüket a schengeni övezethez való csatlakozásban" a 2007 októberét megcélzó eredeti menetrend szerint. A visegrádiak és balti partnereik együttesen hívták fel a bizottságot és a többi EU- tagállamot, hogy azok erősítsék meg korábbi vállalásaikat. A V4-ek és a B3-ak koalíciója arra figyelmeztetett: ha a csatlakozás időpontja „technikai kérdések miatt jelentősen módosul, ez befolyásolni fogja az EU szavahihetőségét az új tagállamok polgárai körében".28 Még ha a későbbiekben a csatlakozás valódi időpontja nem is esett egybe a koalíció elvárásaival, a kérdéses tagországok schengeni övezetbe történő belépése még 2007 vége előtt megtörtént 2010. nyár 63
