Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Hamberger Judit: Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4)
Hamberger Judit dést. Közülük a legfejlettebb Csehország miniszterelnöke (Václav Klaus) úgy döntött, hogy az elvárt együttműködés csak külső (nyugati) kényszer, sőt csupán integrációs pótlék azoknak, akik nem elég fejlettek. Ezért országát ki akarta menekíteni ebből a „visszahúzó" kényszerből, és úgy döntött, hogy a visegrádi együttműködés nem való Csehországnak. Szinte egyszemélyi politikai döntése alapján országát kivonta az amúgy sem kötelező együttműködésből, és kormányának bukásáig még említeni sem volt szabad azt.19 Elsősorban a cseh miniszterelnöknek köszönhetően halt el a négy ország szorosabb politikai, kulturális és társadalmi együttműködése. A V4 helyett a közép-európai regionális kereskedelmi együttműködés, a CEFTA20 volt az, amelyben, 1993 és 1998 között, a regionális együttműködési igény kimerült. A politikai kooperáció akkor élénkült meg, amikor a tagországok többségében (Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában) az együttműködést fontos regionális integrációs segítőeszköznek deklaráló új kormányok kerültek hatalomra.21 De nem csak ez az időszak, hanem a későbbiek is azt bizonyították, hogy a visegrádi együttműködés előremozdítása illetve leállítása vagy befékezése erősen kormányfüggő: a mindenkori kormányok akaratától függ. 1998 őszén a cseh, a lengyel és a magyar kormányfő Budapesten úgy döntött, hogy az integrációs folyamatban rendkívül lemaradt Szlovákiát a visegrádi együttműködés keretében vissza kell hozni a régió élvonalába, ezért kinyilvánították, hogy azt újraindítják. Azt is hozzátették, hogy az európai integráció felé vezető úton egymást segítve fognak haladni. Szlovákiát a „visegrádi eszme részének" tekintették.22 A visegrádi együttműködés további sorsának, elmélyítésének és szervesebbé tételének a budapesti találkozónál fontosabb megerősítése 1999-ben, Pozsonyban született meg. Május 14-én a négy miniszterelnök találkozott, és új nyilatkozatban (pozsonyi nyilatkozat) fektették le azokat az együttműködési szempontokat és elveket, amelyekkel megalapozták azt a mechanizmust, ami a további kooperáció alapjává és működési keretévé vált. Ez azért fontos, mert lefektették az „elnökségi rendszer" alapjait: évenkénti rotációs rendszerben állapodtak meg. Evenként „ügyeletes" tagország viszi az együttműködés ügyeit, rendezi a mechanizmus keretében megállapított évenkénti politikusi találkozókat, tartja napirenden a találkozók lefektetett mechanizmusát. A lefektetett mechanizmusokhoz tartozik, hogy az aktuális elnökségnek foglalkoznia kell az együttműködés fenntartásának, erősítésének, előre vitelének és elmélyítésének a kérdéseivel, azaz foglalkoznia kell a V4 és környezete, valamint az EU és a regionális biztonság kérdéseivel. Gondolkodnia kell a jelenen és a jövőn, a V4 közelebbi és távolabbi lehetőségein, tehát mind szellemiekben, mind a mechanizmus működésének szervezeti kereteit tekintve „erőlködnie kell" az együttműködés továbbvitelében. Minden elnökség előzetesen éves programot készít saját elnökségének fontosabb céljairól, amit az év leteltével a tagállamok miniszterelnökei és miniszterei kiértékelnek. 44 Külügyi Szemle
