Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Hamberger Judit: Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4)
Hamberger Judit A szlovákok közép-európai helyzettudata a 20. század első felében kezdett kialakulni, és a 20. század végén, az önálló Szlovák Köztársaság létrejöttével rögzült.11 Az első Csehszlovák Köztársaság időszakában (1918-1939) ezt a jelentős szerepet betöltött szlovák politikus, Milan Hodza tudatosította bennük. Centrális (stratégiai) helyzetük tudatosítását támogatta az a felismerés, hogy Szlovákia lényeges faktor Csehszlovákia (keletre irányuló) külpolitikájában. Szlovákia nemcsak a később felbomlott kisantant miatt volt fontos a csehek számára, hanem a Szovjetunióval való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás, valamint a kárpátaljai terület igazgatása miatt is. Ráadásul, a második világháború idején Hitler is hasonló okokból tartotta a maga számára fontosnak az önálló szlovák államot, amelyet Szlovák Köztársaság néven 1939 és 1945 között saját hátországaként, felvonulási területeként, és csatlósaként kezelt. A szlovák állami önállóság 1993-ban kezdődött időszakában éppen a visegrádi együttműködés 1991-es létrejötte utáni fejlemények tették lehetővé, hogy a meciari időszak szlovák geopolitikusai12 „eljátszadozzanak" Szlovákia stratégiai helyzetének gondolatával. Ennek a „gondolatmenetnek" éppen Szlovákia közép-európai centrális helyzete, ennek politikai kihasználása volt a lényege. Úgy értékelték, hogy az 1990-es években az önálló Szlovákia olyan fontos stratégiai helyet foglalt el, hogy nemcsak Közép-Európa, hanem egész Európa sorsát is meghatározhatja. Azt mérlegelték, hogy országuk olyan centrális helyzetben van Európa kelet-nyugati tengelyén, hogy akármilyen bel- és külpolitikát folytat, nélküle európai és közép-európai stratégiai problémák nem oldhatók meg. Bár akkori helyzetüket tűi lértékelték, földrajzi értelemben mégis tény, hogy a „visegrádi" Közép-Európa közepét alkotják: a V4 másik három országa kapcsolattartásának - legalábbis földrajzi értelemben - megkerülhetetlen feltétele Szlovákia. Az is tény, hogy Szlovákia - ugyancsak földrajzilag - összekötő kapocs a visegrádiak között. Ezt a helyzetet a szlovákok olyan erősen érzékelik, és olyan komolyan is veszik, hogy a V4 együttműködés a szlovák társadalomban a legismertebb, legnépszerűbb és legkívánatosabb regionális együttműködési forma. Ez olyannyira érvényes, hogy amíg a V4 másik három tagországa egyéb európai szubregionális kooperációknak is hasonló jelentőséget tulajdonít, addig Szlovákia számára ez a legfontosabb ilyen együttműködés.13 A lengyelek közép-európai helyzettudata14 a fenü három társadaloménál összetettebb téma. Mi magyarok, csehek, szlovákok általában nem tudatosítjuk a lengyel állam területének és határainak „különös" közép-európai helyzetét. Lengyelország ugyanis 1945 előtt a jelenlegi határaihoz képest keletebbre húzódott el. 1945-ben, Sztálin követelésének megfelelően és a német területek rovására, határait területének kb. egyharmadával nyugatabbra tolták el. Keled területeit pedig, a Szovjetunió részeként, a belorusz és az ukrán területekhez csatolták. így az országot megfosztották keleti végeitől (lengyelül Kresy), és a természetes területénél nyugatabbra tolták el határait. Ezzel, saját határait illetően, hosszú távra bizonytalanná tették. Mind keleti (ukrán, belorusz), mind nyugati (német) irányban állandósították határainak bizonytalanságát, és a benne lakók ideiglenességi érzését. 40 Külügyi Szemle
