Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Orosz Sándor: Fedinec Csilla-Szereda Viktória: Ukrajna színeváltozása 1991-2008
Könyvekről vek, szerkesztett kötetek, tanulmányok, fordítások, cikkek - szerzője vagy társszerzője. Szereda Viktória a Lembergi Ivan Franko Nemzeti Egyetem docense, egyben az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének munkatársa, szintén több jeles publikáció szerzője és kutatási projektek résztvevője. Együttműködésük eredménye ez a kötet, amely kétségkívül hiánypótló, mély merítésével és az egymáshoz szorosan kapcsolódó témakörök felsorakoztatásával pedig szinte a teljesség igényével lép fel. Teszi ezt négy nagy, fontos kutatási terület meghatározásával, s mindegyikben jól válogatott, kiemelkedő tanulmányokkal. Ezekből olyan fontos ismeretek szerezhetők erről a keleti szomszédról, amelyek ma Magyarországon sem tudományosságban, sem politikai gondolkodásban, sem pedig szakelemzésekben nem találhatók meg. Mindezt ukrán szakértők tollából mutatja be, úgy, ahogyan ők gondolkodnak a saját társadalmukról. A kötet megkülönböztetett tudományos célja is lehetne, hogy megmutassa, mit képvisel ma az ukrán tudományosság, mivel, a tanulmányok felkutatásán és ösz- szegyűjtésén túl, fontos szempontként jelenik meg olyan magas szintű és tudományos igényű munkák bemutatása, amelyek bármely nemzetközi konferencián is jól szerepelnének, és megállnák a helyüket. A könyv első fejezete a Nemzetiesítés és politikai kultúra címet viseli. Ennek legizgalmasabb írása minden bizonnyal rögtön az első, amelyik valójában nem önálló tanulmány, hanem egy nagyszabású konferencián elhangzott előadások összefoglalása. A Történetírás ukrán módra címet viselő elemzés az ukrán államiság történelmi legitimálásának kérdésével, nehézségeivel, jellegzetességeivel foglalkozik. Szemléletes példákkal részletesen ismerteti a jelenkori ukrán történelemértelmezés önigazolási próbálkozásait, annak sikereit és egyben ellentmondásos, sok esetben önmagával is meghasonló fordulatait. Bemutatja azt a folyamatot, ahogyan a történetírás az eredetmítoszoktól kezdődően a közelmúlt és a jelen eseményeinek rendszerezésével az államiság létjogosultságának és önigazolásának szolgálatába áll, mindeközben ábrázolja e próbálkozások társadalmi lecsapódásának sajátosságait. így szemléletes darabjává válik annak a koncepciónak, amely végigkíséri az egész könyvet, mintegy a mű gerincét képezve, ugyanis törekszik arra, hogy ne csak egy adott eseményt vagy jelenséget ragadjon meg, nem egy adott pontra fókuszál, hanem magának a társadalmi folyamatnak a bemutatására tesz kísérletet. Az átmenet folyamatát próbálja végigkövetni a szovjet rendszerből a független nép, állam, társadalom felépítésének dimenziójába. A fejezet következő tanulmányai a társadalomban jelen levő politikai kultúra, azaz a civil társadalom és az egyén, a választó politikai ismereteit, kompetenciáit, látásmódjának regionális, tehát térben és esetenként időben változó irányvonalait, ellentmondásosságát és téveszméit vonultatja fel reprezentatív szociológiai felmérések empirikus eredményeire építve. Ezt a sorozatot zárja Fedinec Csilla elsősorban leíró, történeti folyamatosságot szemléltető munkája, amely a függetlenség évei parlamenti és elnökválasztásainak tanulságain keresztül követi nyomon a belpolitikai erőviszonyok hullámzását. Teszi mindezt úgy, hogy a történetbe szervesen beágyazza a 186 Külügyi Szemle
