Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A nemzeti érdek a magyar külpolitikában a 20. században
A nemzeti érdek a magyar külpolitikában a 20. században kutatónak arra az alapvető módszertani figyelmeztetésre, amely szerint az árnyalások nem halványíthatják el az alapigazságot: a mérhetetlen erőkülönbségből, a politikai, geopolitikai kötöttségekből, a fejekben lévő ideológiai torlaszokból következően mindvégig az igazodás volt a meghatározó. Lehet és kell is (például) plasztikusan felidézni az 1968-as csehszlovákiai intervenció hiteles történetét, ha úgy tetszik, elmondani: ez egyben Kádár János drámája is volt, ám egyértelmű, hogy ezzel a kényszerűen megtett lépéssel a rendszer vétett a nemzeti érdekekkel szemben. Ma már (egy másik nagy témát megpendítve) arról is sokat tudunk, hogy zárt ajtók mögött számtalanszor voltak viták az MSZMP vezetésén belül a szomszédos országok magyarsága valós érdekeinek felkarolása érdekében, ám alapvetően a rendszer képtelen volt kultúrnemzet-politikai alapra helyezkedni. Ennek híján pedig lényegében képtelen volt nekivágni azoknak (a valóban keskeny, ám mégsem járhatatlan) ösvényeknek, amelyeken haladva igenis volt lehetőség az érdemi változtatásra. Az 1989-1990-es rendszerváltás hozta meg (sok egyéb fundamentális fordulattal együtt) az összmagyarságban gondolkodó külpolitikai gyakorlatot. A szaktörténész tudja, hogy történelem és jelenkortörténet között az az alapvető különbség, hogy az előbbi a lezárult korszakok birodalma, míg az utóbbi nyitott korszak. A jelenkortörténet időszaka értelemszerűen változó, s bár e téren sem csekély az eszmei zűrzavar, számomra nem kétséges, hogy napjainkban a jelenkortörténet az elmúlt két évtizedet jelenti. A történésznek a kortörténetről is lehet ugyan megszívlelendő véleménye, ám azt mindenkor azzal a szigorú megszorítással fogalmazhatja meg, hogy tévedésének mes- sze-messze nagyobb az esélye, mint amikor klasszikus terepét műveli. Mindezek okán fejtegetéseimre itt pontot teszek.10 Jegyzetek 1 Amikor - mondjuk - az illető személyes anyagi haszonszerzés céljából államtitkot ad el stb. 2 Az átmenetek sokaságát egyáltalán nincs szándékunkban vitatni, ám a lényeget minden bizonnyal a fenti módon lehet a legvilágosabban megfogalmazni. 3 Tisza Istvánt 1918. október végén bosszúálló katonák meggyilkolták. A mélyen vallásos, kálvinista hitű államférfi utolsó szavai ezek voltak: „Ennek így kellett történnie." 4 Barcza György: Diplomata-emlékeim 1911-1945.1—II. kötet. Budapest: Európa, 1994.1. köt. 116. o. 5 Nép és nemzet mára sem vált eggyé. Ennek taglalása azonban nem e dolgozat tárgya. 6 L. részletesebben: Hajdú Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Budapest: Kossuth, 1968. 85-103. o. A Magyar Történelmi Társulat 2009. márciusi rendezvényén tartott előadásában Hajdú Tibor így fogalmazott: „A napjainkban másodvirágzását élő ellenforradalmi szemlélet egyenesen katasztrófaként, a magyar történelem mélypontjaként mutatta be [a Tanácsköztársaságot - P. R], többek között eltúlozva a »vörösterror« áldozatainak számát, amely pedig nemhogy a 2010. tavasz 177
