Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája
Rada Mátyás-Vajda Viktor Miután Bush elnök meghirdette a terrorizmus elleni háborút, hadba hívta a NATO-t. A washingtoni szerződés V. cikkelyére hivatkozott, amely kimondta, hogy a szövetség valamely tagja ellen intézett támadást a többi tagállam a saját maga elleni támadásnak tekinti. Afganisztán ellen Bush a kollektív védelem intézményére hivatkozott.44 Alapos vizsgálatra szorul, hogy a CNN által az új helyzetet aposztrofáló „America's new ivar"45 milyen következményeket vonhat maga után. A hadsereg terroristák elleni bevetése - amelyet a rendvédelmi szervek kötöttségek miatti tehetetlensége következtében tekintenek jogszerűnek -, azonban felveti a terrorelhárítás alapelveinek újragondolását. Ezek azon alapszanak, hogy a terrorizmus a bűnözés része, ebből következően, mint minden bűnfajtához hasonlóan, a terrorizmus elleni fellépés a rendvédelmi szervek feladata. A rendvédelmi tevékenység pedig büntetőjogi és büntető eljárásjogi alapokon nyugszik. A terroristák bűnözők, tehát minden demokratikus jogállami normáknak megfelelően a rendvédelmi szervek feladata felderítésük, elfogásuk és ellenük a nyomozás lefolytatása. Az igazságszolgáltatás szerveinek kötelessége a vádemelés, a bírósági eljárás, valamint a büntetés végrehajtásának foganatosítása is. Ezek a szűrők az ártatlanság vélelmének, valamint az igazság felderítésének és a jogsérelmek következményeinek szabályozott orvoslásán alapulnak. Ezek a szűrők azonban az új, ismeretlen ellenség ellen lelassítják és megbénítják a védekezés lehetőségeit. Amíg a rendvédelmi szervek nem tudnak fogást találni a terrorizmuson, addig az általuk védett társadalom kiszolgáltatatott biztonságilag, így ez okot ad a hadsereg bevetésére, s az ennek jogos- sága-jogtalansága körüli viták és elemzések további folytatására. Az igény megteremti tehát a hadsereg bevetésének gondolatát, azonban ennek veszélyeitől sem szabad eltekintenünk. A hadsereg terroristák elleni fellépésével megnő a lehetősége annak, hogy jogi meghatározottságában nem a büntető anyagi és büntető eljárási jog, hanem a hadijog, a katonai jog érvényesül. A terrorista pedig ebben az aspektusban nem bűnöző, hanem harcképtelenné teendő, végső soron megsemmisítendő ellenség. A terrorista elfogása ezek után a katonai eszközök és szabályok dominanciájával, a hagyományos elítélti státus helyett a sokkal hátrányosabb életkörülményeket eredményező hadifogoly státust teremti meg. Finszter Géza további aggályokat vet fel. Szerinte hibás az előidézett veszélyekre hivatkozva a katonai és a rendészeti beavatkozások közti különbségeket felszámolni. A bűncselekmény hadüzenetként való felfogása felment a bizonyítás kötelezettsége alól, és korlátlanná teszi a megtorlás eszközeinek alkalmazhatóságát. Ezt egy kellő erővel rendelkező hatalom megteheti, de ennek következményei aggályosak. A fellépés jogállami elvei, a szükségesség és az arányosság betartása, azonban a veszély nagysága miatt nem korlátozhatják a titkos beavatkozások mértékét. Ez szükségszerűen a civil közeg kíméletének felrúgásával jár.46 A hadsereg a háború eleme, alkalmazása csak annak körülményei között képzelhető el. A terrorizmus azonban egy újfajta „háborús" konfliktust teremtett. Megfelelő állam150 Külügyi Szemle
