Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Kollár János: A diplomáciai információs tevékenység megújulása
Kollár János legismertebb „az ördög ügyvédjének eljátszása", azaz lényegében olyan publikus kérdések feltétele, amelyek terhelők a fogadó államra nézve, és a diplomata is előre bocsátja, hogy azokkal nem ért egyet, „de mégis kíváncsi, mi van a kérdések mögött". Bármilyen utat is választ az informálódásra, az adatgyűjtésre a diplomata, mindezen módszerek közös és meghatározó jellemzője, hogy legálisak, azaz a fogadó állam törvényeivel nem ellentétesek. A diplomata kérdez, a fogadó állam vezetője, tisztviselője vagy bármely állampolgára pedig válaszol. Mindenki tisztában van vele, hogy ez a diplomata munkája, s ezt a lehetőséget a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961-ben, Bécsben aláírt nemzetközi szerződés is rögzíti. A válaszok azonban gyakran mégis védelmet igényelnek. Miért szükséges az így, legálisan szerzett információ védelme? Vegyünk néhány példát! A megkérdezett fogadó állambeli állampolgár esetenként olyan nyíltan beszél hazája gondjairól, érdekeiről, terveiről, hogy nem szeretné kilétének és az általa adott információnak a kitudódását, azaz mondanivalóját csak beszélgetőpartnerének, illetve az általa képviselt állam diplomáciai szolgálatának szánja. A forrás esetleg azt sem szeretné, hogy találkozóinak gyakorisága ismertté váljon munkaadója, saját államának bizonyos szervei előtt, mert - bár esetleg semmilyen védendő értesülést nem adott át, mégis - esetleg magyarázattal kell szolgálnia az őt kérdező diplomata, illetve az őt küldő állam iránt érzett rokonszenve okáról. A forrás számos esetben - meggyőződéssel - úgy véli, hogy a birtokában lévő és védendőnek minősített információ közlése az adott diplomata beszélgetőpartnerrel a hazája érdekeit szolgálja, érthetővé teszi hazája politikáját, és netán még támogatást is szerezhet hozzá. Emellett a forrásoktól származó információk jó része gyakran a diplomata komplex ismereteinek köszönhetően - az általa hozzá fűzött értékelés következtében - újabb értelmet nyer, amely már védelmet igényel. Nem ritka, hogy a forrás ilyen vagy olyan további megfontolásokból kifejezetten kéri, hogy a diplomata - adott esetben akár a kollégája - ne hivatkozzon név szerint rá a jelentésében, és bizalmasan kezelje az általa közölteket. A diplomata ezenkívül a megszerzett információt, gyakran a fogadó állam kormányára vonatkozó kritikát értékelheti, feldolgozhatja, saját tapasztalataival kiegészítheti, aminek folytán a fogadó állam vagy annak egyes vezetői, akár a kormány egésze is esetleg előnytelen színben tűnik fel. Az információszerzés irányaiból - a kérdések kirakós játék szerinti összerakásával - következtetni lehet kül- és biztonságpolitikai érdekeinkre, törekvéseinkre, s a partnerek lépéseket tehetnek érdekérvényesítésünk megakadályozására. A diplomata az információs jelentésében javaslatokat is tehet, s ezek idő előtti kitudódása hasonlóképpen veszélyezteti érdekeinket. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a diplomata lényegében jól teszi, ha az általa a fentebb leírt módok egyikével, azaz összefoglaló néven diplomáciai eszközökkel megszerzett értesüléseit „rutinszerűen", de tudatosan védi. Az információ védelme azt jelenti, hogy az azt tartalmazó eszközt, azaz papírt, merevlemezt vagy más adathordozót a vonatkozó jogszabályok szerint elzárva kell tárol128 Külügyi Szemle
