Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Kollár János: A diplomáciai információs tevékenység megújulása
Kollár János ciai fellépésük háttérében meghúzódó valódi nemzeti érdekeit pontosan, valósághűen tükröző információkra van szükségük a helyes kül- és biztonságpolitikai döntések meghozatalához. Nyilvánvaló, hogy ezen ismereteknek már a döntés-előkészítőknek is rendelkezésre kell állniuk. Ezeket az információkat, ismeretanyagot a 21. század elején már döntő részben nyílt, mindenkinek elérhető forrásokból - alapvetően a sajtóból - szerzik be az ország vezetői is, de fontos információkhoz jutnak a külügyminisztériumtól is. Az utóbbi értesülések általában más forrásból nem vagy csak nehezen szerezhetők be. Jellemzőjük, hogy a forrásra nézve általában autentikusak, azaz mentesek a sajtó torzító, konjunkturális szempontokat is figyelembe vevő hatásaitól, szakszerűtlenségéből adódó pontatlanságaitól. Jellemző a diplomáciai információs tevékenységre, hogy sohasem illegális, sőt a célország közhivatalai részéről gyakran kifejezetten támogatott tevékenység, mivel segíti a küldő ország tájékozódását a fogadó ország politikáját, törekvéseit illetően. Tanulmányunknak nem tárgya, és ismereteink is korlátozottak e téren, de itt fontos megjegyezni, hogy a vezetők és döntés-előkészítők tájékozódásának harmadik legfontosabb forrása - a sajtót és a külügyminisztériumot követően - a titkosszolgálatok tevékenysége. Tudni kell, hogy továbbra is nélkülözhetetlen munkájuk - a hazai törvények által szabályozott módon ugyan - változó arányban titkosszolgálati módszerekkel, a fogadó ország szempontjából időnként illegálisan folyik. A szolgálatoknál foglalkoztatottak informálódási lehetőségei egy részről általában hasonlók, más részről pedig teljesen más jellegűek, mint a célország kül- és biztonságpolitikai döntéshozóival és döntés-előkészítőivel napi kapcsolatban álló nagykövetek, vezető és beosztott diplomaták lehetőségei. A titkos adatgyűjtéssel szerzett információk gyakran megerősítő, pontosító, kiegészítő jellegűek, vagy olyan mélységű operatív adatokat, ismereteket tartalmaznak, melyek a napi döntéshozatali folyamatokban csak korlátozottan használhatók. Mindez nem von le értékükből, adott esetben éppen a sajtóból származó információ megerősítése, pontosítása, részletes feltárása - vagy különleges helyzetekben az információ operatív jellege - következtében válik lehetővé a megfelelő kül- és biztonságpolitikai, sőt katonai intézkedés meghozatala. (Mindez nem vonatkozik a katonai és polgári technikai felderítésre, mint amilyen például a nemzetközi telefonforgalom lehallgatása, ami végképp nem tárgya jelen tanulmánynak.) Könnyen belátható, hogy amikor két ellenséges, kibékíthetetlen világrendszer állt szemben egymással, akkor az egymásról védelmet igénylő, titkosszolgálati eszközökkel szerzett információ mennyisége és jelentősége jóval nagyobb volt, mint napjainkban. Természetesen - amint azt az imént érintettük - a titkosszolgálatok tevékenysége manapság is nélkülözhetetlen, de a nyílt források nyújtják a nemzetközi tájékozódáshoz szükséges információk döntő hányadát. Tekintsük át, milyen okai vannak a publikus ismeretek jelentősége növekedésének. Elsősorban az alábbiak: 124 Külügyi Szemle
