Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 1. szám - AFRIKA - Jungbert Ádám: Elhúzódó menekültügy és humanitárius válságkezelés Kelet-Csádban

Jungbert Adám és animista népek, 2003-tól kezdve pedig a jóllehet muzulmán, de nem arab identitá­séi nyugat-szudáni (darfúri) népek testesítették meg. A dél-szudáni felkelőkkel kötött 2005-ös békeszerződés (CPA) egy negyvenéves polgárháborúnak vetett véget azon az áron, hogy 2011-ben Dél-Szudán lakossága referendummal maga dönthet majd arról, hogy elszakadva Szudántól független, szuverén államot akar-e létrehozni, vagy Szu­dánhoz tartozva föderatív államban kíván-e továbbra is élni.5 A dél-szudáni lázadók katonai sikerei az évezred első éveiben új dinamizmust adtak a nyugati periféria (Darfúr) ellenállási mozgalmainak, ami kiváltotta a 2003-as darfúri polgárháborút.6 A darfúri felkelőkkel szemben a khartoumi rezsim kezdetben korláto­zott számú reguláris erőt tudott csak bevetni (a hadsereg ekkor még délen harcolt), ezért a Szudáni Felszabadítási Mozgalom/Hadsereg (SLM/A)7 megfékezésére a helyi arab milíciákhoz, a dzsandzsavidekhez (Janjaweed)8 folyamodott. A nyugati hatalmak mára bizonyított ténynek tekintik, hogy Omár al-Bashir szudáni elnök parancsára a szudáni hadsereg helikopterekkel sorozatos támadásokat intézett civil célpontok ellen abból a megfontolásból, hogy a nem arab identitású népeket elűzze otthonukból, az SLM/A-t megfossza támogatói bázisától, Darfúrnak pedig végérvényesen arab arculatot adjon. A polgárháború miatt az ENSZ mára több mint 200 ezer halottat, négymillió Darfúrban maradt elüldözöttet (IDP)9 és 300 ezer menekültet tart számon.111 A kormányerők által elkövetett háborús bűnök tovább szították az ellenállást, ezért Khartoumnak nem si­került elfojtania a felkelést. Három év polgárháború után az SLM/A vezetőjével, Mini Minawival kormányzati pozíciókat, korlátozott regionális önrendelkezési jogokat, újjáépítési és fejlesztési segélyeket ígérve az arab rezsim végül békeszerződést kötött (DPA). A John Garang vezette dél-szudáni felkelők mozgalmával ellentétben a darfúri felkelők nem voltak képesek az egységet megőrizni és közös célokat kitűzni. A béke- szerződés aláírása miatt az SLM/A erőinek nagy része Minawi ellen fordult, és - továb­bi követeléseket támasztva Khartoummal szemben - folytatja a harcot. Velük szemben a szudáni kormányerők - Mini Minawival és megmaradt fegyvereseivel az oldalukon - folytatják jelenleg is azt a háborút, amely hivatalosan 2006-ban befejeződött. A darfúri háború és a határokon átívelő politikai és humanitárius válságspirál (desta­bilizálva Csád keleti térségét) a korábban szövetséges csádi és szudáni kormányt egymás ellen fordította.11 A darfúri lázadók üldözésére hivatkozó dzsandzsavid milíciák Csád határ menti területeit háborús övezetté változtatták. A szudáni kormányerők és fegy­veres rablóbandák rendszeres támadásokat intéztek csádi civil célpontok és menekült- táborok ellen, s ez érthetően kiváltotta a csádi kormány ellenlépéseit. Idriss Deby csádi elnök az SLM/A-t támogatva a konfliktus aktív szereplőjévé vált, s ennek következtében a darfúri polgárháború egy Csád és Szudán közti hidegháborúvá terebélyesedett.12 A csádi olajkincs 2004-től kezdődő kitermelése és a megnövekedett állambüdzsé fel­értékelte a hatalmi elit pozícióit, s ez kiélezte a hatalom megőrzéséért, illetve megszer­zéséért folytatott harcot. A rezsim 2005-ben alkotmánymódosítással biztosította Deby 112 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom