Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Dámosy Dóra: A németek és mítoszaik. Herfried Münkler: Die Deutschen und Ihre Mythen
Könyvekről get követve mutatja be azokat a német mítoszokat, amelyek gondolatformáló hatásuknál fogva hatottak a német nemzettudat alakulására. A politikai mítoszok sajátossága abban rejlik, hogy egy politikai közösség öntudatát táplálják, illetve a közösségtudat ezekből a mítoszokból eredeztethető. Egy közösség szimbolikájának alapjait képezik, és amikor valamilyen a közösséget ért külső vagy belső támadás hatására ezen alapmítoszok megkérdőjeleződnek, nagyon nagy jelentősége van annak a narratív erőnek, amely újabb és újabb rétegeket képes ráépíteni a már szinte felismerhetetlenné módosult alaptörténetre. A német történelem számos példát mutat erre a sajátos erőre, hiszen a polgári értelmiség felemelkedése időben előbbre tehető, mint a német nemzetállam 1871-es megszületése, és így a politikai egység létrehozásának zászlaja alatt a régi legendák új értelmezést nyertek. A rőtszakállú király, Barbarossa Frigyes I. Barbarossa Frigyes legendája nagyszerű példája annak, hogyan válnak le egy történelmi személyről a valós események, és hogyan épülnek rá újabb és újabb, a jelen pillanatában releváns tulajdonságok és sajátosságok. I. Frigyes 1190-ben halt meg, amikor az általa vezetett keresztes háború során belefulladt a Saleph folyóba. A sereg nem lelt őutána igazi irányítóra, a csapatok szétszéledtek, az út sikertelenül zárult. A köztudat azonban sokáig úgy tartotta, hogy a király nem halt meg, és nagy szükség esetén visszatér. Ez a mítosz elsősorban a 16. illetve később a 19. században bírt nagy jelentősséggel, mert ezekben az időszakokban mutatkozott leginkább igény arra, hogy egy erős vezető a reménytelen helyzetből kimenekítse a német népet. A Német-Római Birodalom felbomlása utáni légüres térben a visszatérő király legendája azt a pozitív kimenetelt vetítette elő, hogy a német birodalom egy erős vezető irányításával talpra áll, és újra régi fényében tündököl majd. Faust, avagy a kétkedő ember A fausti történettel való teljes nemzeti azonosulás veszélyes dolog Münkler olvasatában, mivel a történelmi viták nem mondták ki egyértelműen, hogy Faust egy kétségbeesett, melankolikus, kisszerű figura, vagy a természetfeletti erők által megedzett, tettre kész hős, aki kételyeivel együtt is hiteles. Blumenberg szerint2 Faust mítosza egy nagyszerű, „kimunkált mítosz", hiszen nagyon hosszú út vezetett el a ma létező Faust-képhez. Goethe Faustjának megszületése után röviddel a történet elsősorban a német nemzet „különutas" felemelkedését, újjászületését volt hivatott szimbolizálni, alátámasztani, mintegy a háttérből támogatni. A18. század során az ördögi erő jelenléte és az emberi esendőség kettős2009. tél 187
