Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
Mészáros Zsolt ban már 232,5 millió dollár értékű hadi felszerelés vándorol az észak-afrikai országba az óceán túlpartjáról. 1981-ben Ronald Reagan „ránk számíthattok" beszédében minden területre kiterjedő támogatást és katonai kiképzőket ígér II. Hasszánnak.61 514 marokkói tiszt kezdi el tanulmányait az Egyesült Államokban. Még ebben az évben a CIA hírszerzési központot létesít Rabatban. Közben Guelta Zemmour városánál a Polisario fölényes győzelmet arat a marokkói alakulatok felett. A legnyugtalanítóbb hír nem is maga a vereség, hanem a szovjet SA-6 légvédelmi ütegek bevetése a Polisario részéről. Marokkó amerikai védelmi technológiáért könyörög, amire Reagan pozitívan reagál, 1975 és 1998 között Marokkó összesen 2,3 milliárd dollár értékben jut amerikai harcászati felszerelésekhez és „gazdasági támogatáshoz".62 A másik fronton az Egyesült Államok erőteljes diplomáciai nyomást gyakorol az afrikai országokra, hogy ne vegyék fel a kapcsolatot a RASD-dal, vagy ha már megtették, vonják vissza azt. Idősebb George Bush a békés rendezés híve, de az öbölháborúban nyújtott támogatásért Marokkót favorizálja. Jellemző kettős mérce a nyugati politikában, hogy míg Kuvait lerohanása azonnal ENSZ-beavatkozást és hatalmas médiafigyelmet gerjeszt, ugyanez Nyugat-Szahara megszállásánál nem történik meg. Bili Clinton 1997-ig nem szentel kiemelt figyelmet a konfliktusnak, külpolitikájában az amerikai-marokkói viszony erősítése szerepel előkelőbb helyen. A Houston-egyezmény után a referendum mellett foglal állást, és felkéri a feleket a béke útiterv betartására. A 2001. szeptemberi merényletek átformálják a térség geopolitikai jelentőségét. A hidegháborút felváltja a - huntingtoni terminológiával élve - Nyugat és az iszlám világ ellentéte. Az Egyesült Államok stabil, megbízható szövetségest keres a Maghreb térségben. A véres polgárháborúból épp csak kievickélő Algéria nem jöhet szóba, Marokkó ellenben régi szövetséges, megbízható, és a lényeg, hogy stabil diktatúra. Az amerikai külügyminisztérium ezek után a legkevésbé sem kívánja a nyugat-szaharai referendum megtartását. Egy esetleges új ország a térségben instabilitást, zűrzavart, s ami a legrosszabb, a dzsihád politika megerősödését idézheti elő. A szorosabbra font együttműködés jegyében 2004-ben szabadkereskedelmi megállapodást köt a Bush-kor- mány Marokkóval. Természetesen a szerződésben egy külön záradék kiemeli, hogy a megállapodás a nyugat-szaharai területekre nem vonatkozik. Az Egyesült Államok azon célkitűzése, hogy mindenáron hatalomban tartsa a monarchiát, visszavághat, véleményezik elemzők. A demokratikus elemek elnyomása nemcsak az amerikaiak által propagált értékrenddel ellentétes, hanem a társadalmi elégedetlenséget és Amerika-ellenességet is növeli a nép körében, valamint elmérgesíti a viszonyt Algériával, Amerika első számú kereskedelmi partnerével a térségben. Marokkó legutóbbi diplomáciai lépése az Obama-adminisztráció megnyerését célozta meg: VI. Mohamed felajánlotta az amerikaiaknak, hogy országa befogadna foglyokat a Guantánamo bázisról. 170 Külügyi Szemle
