Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
A Maghreb palesztinjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában A Baker-tervek Az egy helyben topogó tárgyalások a harcok kiújulásával fenyegetnek. Az ENSZ a patthelyzet kialakulását látva (pál)fordulatot tesz: meggyőződve arról, hogy a nemzetközi jog érvényességét szankciók hiányában nem lehet ráerőltetni a felekre, egy „harmadik utas" politikai megoldást kísérel meg. Baker 2001-ben tervezetet terjeszt a Biztonsági Tanács elé, az úgynevezett Keret-megállapodást a nyugat-szaharai népek önkormányzatáért (Framework Agreement-et vagy közismertebb nevén a Baker-tervet). A keretegyezmény lényegében enged a marokkói nyomásnak, és Nyugat-Szaharának két opciót kínál: választhat az integráció vagy egy autonómia-féle státus között, de mindkét esetben kizárólag marokkói fennhatóság alatt. A tervet Marokkó elfogadja, de a Polisario és Algéria azonnal elveti. Utóbbi ajánlatot tesz egy felosztásos megoldásra, amelynek értelmében Marokkó megkapná a terület északi részét, a RASD meg a délit. Marokkó, annak tudatában, hogy a terület déli része bővelkedik természeti kincsekben, elutasítja az ajánlatot. Baker 2003-ban benyújtja módosított tervezetét az ENSZ BT közgyűlésén. Címe: Béketerv a nyugat-szaharai népek önkormányzatáért (közismertebb nevén második Baker-terv). Ebben egy átmeneti nyugat- szaharai hatóságot állítanának fel, és a referendum legkésőbb öt éven belüli megtartását kezdeményezi. A szavazásra jogosultak listáját kibővíti azokkal is, akik 1999 óta állandó lakosai a régiónak. Ez a változtatás azt jelentené, hogy a szavazók több mint felét már a betelepített marokkóiak tennék ki. A Polisario és Algéria elutasítja ezt a tervezetet, Marokkó nem tartja kivitelezhetőnek, de eleinte nem utasítja el hivatalosan a tervet. Az igazi svédcsavar azonban még várat magára: 2003 végén a Polisario megdöbbentő bejelentést tesz, elfogadja a második Baker-terv ajánlásait. Felvállalja annak veszélyét, hogy több marokkói lesz a referendumon, mint szaharávi. Baker álma a megvalósulás küszöbén áll. 2003 júliusában az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyja a tervezetet, és felkéri a szemben álló feleket, hogy egyeztessék a terv részleteit. Ekkor Marokkó hivatalosan is elutasítja az indítványt. Aziz Mekouar, Marokkó Amerikába akkreditált nagykövete a referendumopciót így értelmezi: „...gondolatnak is rossz. Válságot idézne elő Marokkóban. A Baker-terv recept a katasztrófára."39 Baker csalódottságában lemond. Marokkói oldalról győzelmi nyilatkozatok, a Polisario részéről döbbent értetlenkedés a reakció.40 2003-tól a jelenig és azon túl A státus cpto fenntartása - más néven az időhúzás - látszólag Marokkónak kedvez. Érthető tehát, hogy a következő ENSZ-megbízott, Álvaro de Soto 2004 szeptemberében számottevő eredményt nem tud felmutatni a térségben tett hivatalos útja után. Marokkó hajlandónak mutatkozik egy végleges megállapodásra, de kizárólag abban az esetben, ha az „területi integritását" nem veszélyezteti. Ebbe a Polisario nem hajlandó belemenni. De Sotót 2005-ben a holland diplomata, Peter van Walsum váltja, s még az 2009. tél 163
