Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Paragi Beáta: Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai
Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai A társadalom (re)demokratizálása. Bár az oslói folyamat nem a demokráciaépítésről szólt, a donorok egyike sem kérdőjelezte meg a kialakítandó intézményrendszer demokratikus mivoltának szükségességét.100 Az erre irányuló törekvéseknek sok köze a palesztin államépítési szükségletekhez nem volt; azok egyszerűen az általános (európai, OECD DAC) fejlesztéspolitikai prioritásokból következtek.101 Az olyan európai értékek, mint az emberi jogok, a civil társadalom részvétele, a demokratikus párbeszéd, az átlátható kormányzati intézményrendszer, világméretekben való terjesztése a közös fejlesztés- politika első koherens megfogalmazása (1993) előtt és után egyaránt cél volt.102 Ami a palesztin esetet illeti az EU és tagállamai által finanszírozott projekteken belül látványos helyet foglalt el a társadalom „demokratikus" tudatosságának erősítése: A demokratikus normákat, értékeket ösztönző európai projektek relatív alakulása, 1994-2005 Teljesítés: PH-n, helyi és nemzetközi civil szervezeteken, illetve nemzetközi szervezeteken keresztül (db) 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Total Oktatás 3 2 5 4 6 14 22 13 11 7 87 Egyenjogúság, női 1 2 3 3 3 9 8 29 Demokrácia, emberi jogok, civil társadalom 4 2 2 8 9 17 15 15 28 27 43 51 7 228 Intézményfejlesztés 1 3 1 3 11 6 6 12 8 15 16 15 4 101 Összesen 3 7 12 20 31 74 72 74 111 209 222 169 158 40 1202 UNRWA nélkül (az UNRWA költségvetéséhez való rendszeres és rendszertelen hozzájárulások nem szerepelnek az összesítésben) 172 184 128 124 22 1032 A dokumentumot a Palesztin Tervezési Minisztérium munkatársai bocsátották rendelkezésre (2006. november), saját számítás A tervezési minisztérium nyilvántartása szerint az európai donorok figyelme fokozatosan, de határozottan fordult 1997—1998-tól a civil társadalom PNH-n keresztül vagy azt megkerülve történő „felhatalmazása" felé. A decentralizáció irányába tett lépések nem minősültek előzmények nélküli jelenségnek, hiszen a Világbank már 1994-ben hangsúlyozta, hogy „a végrehajtásra vonatkozó döntések terén több hatalmat kell adni a szakminisztériumoknak, illetve az önkormányzatoknak, ha az a célunk (...) hogy szélesítsük a palesztin elkötelezettséget.103 A közszolgáltatások biztosításának kérdése azonban politikailag érzékeny kérdésnek minősült a civil társadalom korábban (1993 előtt) betöltött szerepe miatt. A PH többnyire hatalmi megfontolásokból, de a kezdetektől „nyilvánvaló ellenállást mutatott a lakosság ellátása szempontjából legjobban kihasználható csatornákkal szemben, amelyek történelmi okok miatt civilszervezeteket és ENSZ intézményeket jelentettek."104 Ez nem volt véletlen, hiszen az addig relatíve 2009. tavasz 87
