Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - M. Szebeni Géza: Egy "rendkívüli esemény" anatómiája
M. Szebeni Géza rendőrség főnöke is, sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt, s jelezte, hogy hathatósabb intézkedéseket kell tenni a követség védelmére, esetleg bent is el kell helyezni egy rendőrt. A sebesült Nagy Sándort 11.40-kor elszállították, de a követ követelésére Papphoz hasonlóan őt is megmotozták a svájci rendőrök, de nála sem találtak semmit - a megmaradt lőszeren kívül. Ezt követően a rendőrök megkezdték a vizsgálatot. Ajelentés befejező része az incidenst követő „ellenséges sajtókampánnyal" foglalkozik, amely igyekezett az eseményt úgy bemutatni, mint a „Magyarországról nyugatra kényszerült emberek végső elkeseredésének megnyilvánulását". A tájékoztató szerint a követségre nem érkezett előzetes jelzés a készülő támadásról, a követ megtiltotta ugyan, hogy egyszerre két vagy több disszidált személyt engedjenek be, de a tilalmat a munkatársak nem vették figyelembe. Megnehezítette a helyzetet, hogy a telefonok rosszak voltak, a házi vonalak nem működtek, a városiak közül egy- kettő működött csak, de azok is megbízhatatlanul. Ez utóbbi helyzetre a követ több ízben utalt jelentéseiben, intézkedést kérve, de nem történt semmi. A biztonságot illetően is voltak problémák, bár sürgős intézkedések történtek. Az üggyel a rendőrség kötelékében működő BM politikai nyomozó főosztályának II/3-as hírszerzési osztálya14 foglalkozott, ez készítette el, illetve gyűjtötte össze az incidenssel összefüggő dokumentumokat. A Feljegyzés a követség elleni fegyveres támadásról előadója a tűzharcban részt vett Varsányi György és Veres Mihály. A feljegyzés külalakja arra utal, hogy a követségnek a Külügyminisztérium (?) számára is készült szigorúan titkos beszámolójáról van szó, amely alapja lehetett az események fentebb ismertetett összefoglalójának is. Az események lefolyását rendkívül részletesen felelevenítő feljegyzés megjelöli a Nagy Sándort ért, halálosnak bizonyuló lövést leadó személyt: Veres Mihályt, aki követségi I. titkár rangban dolgozott a külképviseleten. A továbbiakban a dokumentum a különböző lapok (angol, svájci) telefoni érdeklődéséről, a szovjet ideiglenes ügyvivő Marjainál tett látogatásáról, illetőleg a svájci KÜM protokollja egyik diplomatájának 13.05-kor történt érkezéséről számol be. 13.20-kor a követ beszélt a svájci KÜM főtitkárával azzal, hogy 14.30-ra nála lesz, s egyúttal sürgős intézkedését kérte a követség védelmére, „mivel az itt csoportosuló disszidensek a követség beosztottait, valamint a követségről távozó diplomatákat fenyegetik... A rendőrség 13.30-kor oszlatta szét a követség előtt gyülekezőket." Az események után két nappal a támadás kezdetén az épületben hazatérési engedélyért tartózkodó Klejka Jánosné „saját elhatározásából" a követségen tett és jegyzőkönyvezett tanúvallomásában15 a tűzharcban részt vett Veres Mihály köv. I. titkár és Belniák János köv. irodafőtiszt és Gasparik Mihályné jegyzőkönyvvezető (a követség pénzügyese) előtt elmondta: először két lövést hallott, s azt hitte, hogy a követségi beosztottat (Grünwaldot) lelőtték, majd a támadók egyike őt és társát a falhoz állította a követségi fogadószobában, s miután közölték a támadókkal, hogy ők magyar menekültek, letehették a kezüket, s leülhettek, majd a velük lévő támadó kiment a fogadószobá76 Külügyi Szemle