Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Friedmann Viktor: Demokrácia, inkluzivitás, biztonság
Demokrácia, inkluzivitás, biztonság ban korántsem ragaszkodik annyira az iszlám hitelvekhez. A vallást csupán egyfajta politikai tőkeként használja fel, amellyel egyrészt megszólítható az északi lakosság egy jelentős része, másrészt könnyedén elhallgattatható bármilyen politikai ellenfél pusztán azáltal, hogy a hatalmon lévők eretneknek, rossz muszlimnak bélyegzik.37 Az identitás tehát mindkét vizsgált országban a politikai hatalmat birtokló elit stratégiájának eszközeként funkcionál. Lehetőséget nyújt arra, hogy szimbolikus erőforrásokat felhasználva, csekély erőforrás-ráfordítással legyenek képesek megosztani a lakosságot, ezáltal hatékonyan megakadályozni, hogy az egyesült erővel ellenük forduljon. Hosszú távú hatásában azonban az identitással összefüggő feszültségek élezése tartósan egymástól elkülönülő és egymással szemben bizalmatlan csoportokat hozhat létre, akik szembenállásukat nem ritkán egy az „ellenséggel" szemben megfogalmazott új identitás megalkotásával betonozzák be. A másik leggyakrabban vizsgált strukturális tényező a gazdaság. Mind fejlettségi szintje, mind növekedési üteme, mind pedig a nemzetgazdaság belső felépítése, megoszlása alapvető fontosságú a társadalmi konfliktusok kialakulása szempontjából. A politikai elit Kenyában és Szudánban egyaránt jelentős átfedésben van a gazdaság legfőbb szereplőivel, ami puszta mohóságként, vagyongyarapításként is értelmezhető ugyan, egyúttal azonban a politikai hatalom megtartásának újabb pillérét is alkothatja. A gazdasági fejlesztések, az erőforrás-elosztás csatornái és a jövedelemegyenlőtlenség mértéke és természete kiemelten fontos változók a gazdasággal kapcsolatos politikai manipulációk és a konfliktusok kapcsolatának vizsgálata tekintetében. Mindkét államban megfigyelhető a szelektív fejlesztés jelensége, vagyis hogy azok az - akár földrajzi, akár gazdasági - területek állnak az állami gazdaságfejlesztési politika prioritásainak élén, amelyek a politikai elit etnikumának vagy más tekintetben bázisának számító csoport érdekeit szolgálják.38 A nemzetgazdaságot egységként kezelő fejlesztéspolitikai elképzelések hiányában nem csupán az egyes területek, s így az egyes társadalmi csoportok közötti vagyoni, jövedelmi és életszínvonalbeli különbségek növekednek, hanem egyúttal az ország gazdasági fejlődésének lehetőségeit is beszűkíti a kialakuló torz gazdasági struktúra. Szudánban mind a déli területek, mind pedig Darfúr hagyományosan elhanyagolt és elmaradott térségnek számítanak, ahova a gyakori ígéretek ellenére sem értek el a fejlesztések. A Dzsonglei-csatorna vagy a Hamadabnál felépítendő Merovi-gát óriásprojektjei arra is például szolgálnak, hogy időnként az elit által felügyelt centrális területek fejlesztése érdekében a periféria gazdasági viszonyait és életkörülményeit leromboló gazdasági lépésekre is sor került.39 A jövedelemelosztás hasonlóképp központosított, hiszen, ahogy David Anderson fogalmaz, „az alulfejlettség kontextusában a helyi tőkeakkumuláció erősen a politikai hatalmon és annak a közösségi erőforrások kisajátítására, elosztására való képességén alapul".40 A korrupció az egész társadalmat áthatja, amit jól jelez, hogy a Transparency International vonatkozó indexe alapján Kenya a 150., Szudán pedig a 172. helyet fog2009. tél 47
