Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Balogh István szerint a konfliktus hatékony rendezése akkor lehetséges, amikor a konfliktusban álló felek elég nagy veszteséget szenvedtek el ahhoz, hogy költség-haszon kalkulációik megváltozása révén a harc folytatását már nem tartják kifizetődőnek. Ekkor kell az elgondolás szerint beavatkozni. A teória egyszerre érdekes és rémisztő, mivel egyértelművé teszi, hogy bizonyos konfliktusok esetében nem lehetséges a fegyveres erőszak előtti szakaszban rendezni az ellentéteket - éppen ellenkezőleg, eszkalálni kell a helyzetet addig a pontig, amíg az áldozatok számának radikális növekedése módosítja a felek percepcióit.30 Zartman és Druckman „kölcsönösen fájdalmas/ártalmas patthelyzetről" (Mutually Hurting Stalemate - MHS) beszélnek. Ez az a pont, ahol a küzdelem folytatásának költségei meghaladják az abból származó előnyöket, így a kiegyezés hasznosabb alternatívának tűnhet.31 Stedman hasonló logikát követ - szerinte vannak olyan konfliktusok, melyek esetében az eszkaláció nem kerülhető el, és emiatt éppen az intenzifikálódásuk jelentheti a kiutat a konfliktusból.32 E teóriák természetesen szűkebben értelmezve csak a fegyveres erőszakkal járó konfliktusokra alkalmazhatók - kérdés tehát, hogy a török közvetítés lehetősége kapcsán mennyire lehetnek hasznosak, hiszen az érettség elmélete szerint pontosan a fegyveres erőszak az, amelyik kiváltja a rendezést. Végül a különböző tanulmányok a vitában álló felek feletti befolyást is kiemelik.33 A mediációval kapcsolatosan a következő jelentősebb definíciókkal találkozhatunk az általam feldolgozott szakirodalomban: „[...] a konfliktuskezelés olyan módja, amelyben egy harmadik fél megoldást próbál találni két vagy több küzdő fél vitájára, anélkül hogy a vitában álló felek fegyveres erőt alkalmaznának a vita rendezésére"34 További lehetőség35: [...Ja konfliktuskezelés olyan formája, amelyben a vitában állók egy egyén, csoport, állam vagy szervezet segítségét keresik, vagy a felajánlott segítségüket elfogadják annak érdekében, hogy konfliktusukat, vagy nézeteltéréseiket anélkül rendezzék, hogy ebben fizikai erőhöz vagy a törvény hatalmához folyamodnának. "36 Az eddig vázoltak alapján ez utóbbi definíciót alkalmazom a török közvetítés jövőbeni lehetőségével kapcsolatban. Ez kiegészíthető az elméletekben felfedezett azon közös pontokkal, melyeket az előbbiekben vázoltam.37 Végül ki kell választanunk, hogy milyen modell alapján vizsgáljuk a potenciális mediációs szituációt. Az említett elméletek számos szempont szerint elemzik a mediációs helyzeteket.38 Egy modell van azonban, amely igazán megfelel elemzésünknek. A török mediáció lehetőségének vizsgálata speciális eset, mivel nem egy történelmi példát fogunk utólag megvizsgálni, ahogy azt a legtöbb esettanulmány teszi. A legmegfelelőbb 22 Külügyi Szemle
