Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Paragi Beáta: Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai
Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai kozatos hatáskörátadás megfelelő hátteret biztosít ahhoz, hogy a gazdasági helyzetének javulását a béke, stabilitás ígéretéből fakadóan érzékelő palesztin nép végső státusban való megegyezési készsége politikai értelemben is javuljon. Az átmenetiségre, illetve fokozatosságra épülő rendezési tervek a Camp David-i keretegyezmények (1978) óta arra a megfontolásra épülnek, hogy a „munkával és biztos jövedelemmel rendelkező »boldog« palesztinok megszállás alatt [is] hajlandóak lesznek a politikai rendezésről tárgyalni."7 Az első, közel-keleti békére vonatkozó - és Ciszjordánia valamint a Gázai övezet jövőjének külön részt szentelő - keretegyezmény preambuluma szerint „a béke megköveteli a térség minden állama szuverenitásának (...) tiszteletben tartását (...). Az e cél elérése érdekében tett lépések gyorsíthatják a haladást a közel-keleti megbékélés új korszaka felé, amelyet a gazdasági fejlődés támogatására, a stabilitás megőrzésére és a biztonság szavatolására irányuló együttműködés jellemez."8 Ugyanezt, a (palesztin) gazdasági prosperitást az (izraeli) biztonsági követelményekkel összekapcsoló meggyőződést tűnt elfogadni az oslói folyamatot aláíró PFSZ/Fatah vezetése, illetve az egész oslói békefolyamatot támogató, számszerűen európai többségű donorközösség. A donorközösségnek szánt szerep A donorok célja az oslói békefolyamat támogatása volt az elvi nyilatkozatban megfogalmazottakkal összhangban. Ez nem csupán azt jelentette, hogy a felek közötti átmeneti időszakra szóló megállapodásban kitűzött célok eléréséhez nyújtanak segítséget, hanem kifejezett kérést teljesítettek, amennyiben a dokumentum erre invitálta a hivatalos és nem hivatalos nemzetközi közösséget. Az elvi nyilatkozat gazdaságfejlesztésre vonatkozó, IV. számú melléklete a tágabb regionális együttműködéshez kívánta kapcsolni a Nyugati Part és a Gázai övezet fejlesztését, amelyhez az aláíró felek nemzetközi segítséget kértek.9 Az elvi nyilatkozat aláírását (Washington, 1993. szeptember 13.) követően megrendezett első (donor)konferencián (Washington, 1993. október 1.) a nemzetközi szereplők 2,1 milliárd USD-t ajánlottak fel az ötéves átmeneti időszakra. A Wye River Memorésum (Wye River Plantation, MA, 1998. október 23.) aláírását követően megrendezett második donorkonferencia folyamán további 3 milliárd dollár felajánlására került sor. A nemzetközi közösség által az 1994 és 2000 közötti időszakban ténylegesen teljesített összeg éves átlagban körülbelül 500 millió USD volt. A Camp David-i diplomáciai kudarc (2000. július) és a második intifáda kitörése (2000. szeptember) gyökeresen új helyzetet teremtett, legalábbis a közvetlenül érintetett felek - Izrael és a PNH, illetve a végső státusról tárgyalni jogosul PFSZ - viszonyában. Az oslói folyamat politikai kudarca azonban annak ellenére nem járt együtt a donortevékenység felfüggesztésével, hogy annak (későbbiekben részletezett) deklarált célja a békefolyamat támogatása volt. A segélyezési tevékenység tovább folyt, 2000 és 2005 között éves átlagban körülbelül 1 milliárd USD 2009. tavasz 75
