Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Háda Béla: Pakisztán "muszlim atombombája" - kényszerek és kockázatok
Pakisztán „muszlint atombombája" - kényszerek és kockázatok A leginstabilabb atomhatalom A „muszlim atombomba" megszületése jelentős sajtóvisszhangot váltott ki világszerte, mivel Pakisztán lett az első iszlám ország, amelyik ilyen eszközre tett szert. A történtek mégsem sokkolták a nyugati politikai és szakmai eliteket, mivel a pakisztáni nukleáris törekvések már évekkel a kísérleteket megelőzően széles körben ismertté váltak.21 Az ezzel összefüggő biztonsági aggodalmak nagyrészt olyan értelmezésekből születtek, amelyek az ország iszlám jellegéből fakadó politikai identitását magasabbra értékelték az állami érdekek által diktált ésszerűségnél, olyan magatartást feltételezve Pakisztánról, ami egyik korábbi atomhatalmat sem jellemezte. E félelmek sorából kettőt érdemes kiemelnünk, amelyek közül az egyik alaptalannak, a másik viszont részben megalapozottnak bizonyult. Az egyszerűbb, tényszerű megállapítás, hogy a két dél-ázsiai atomhatalom, India és Pakisztán nem használta fel új arzenálját egymás kölcsönös megsemmisítésére, nem idézett elő nukleáris holokausztot a szubkontinensen. Más részről viszont, noha Iszlámábád nem vállalt nukleáris védelmi kötelezettséget a többi muszlim állammal szemben, és nyíltan nem mutatkozott hajlandónak arra sem, hogy átadja értékes „titkát" más iszlám országoknak vagy államon kívüli militáns csoportoknak, a pakisztáni „atomtitok" egy része mégis kiszivárgott. A történtek részletezése előtt azonban érdemes röviden kitérnünk rá, hogy mind Bhutto, mind Mohamed Zia ul-Hakk tábornok22 érájában létezett egy olyan törekvés, hogy az ország nukleáris programját egyfajta muszlim nemzetköziség dimenziójába helyezzék. Eszerint az Iszlám Világ egyetlen országa sem rendelkezik atomfegyverrel, ami nagyban gyengíti ezen államok biztonsági és világpolitikai pozícióit. Pakisztán erre hivatkozva felkeresett néhány közel-keleti kormányt annak érdekében, hogy külső anyagi támogatást szerezzen a kutatásokhoz. Iszlámábád figyelme elsősorban Iránra, Szaűd-Arábiára és Líbiára irányult.23 Pakisztán végül kapott is támogatást, amelynek pontos részletei máig nem ismertek, mértéke azonban egyes becslések szerint több millió dollárra rúgott.24 Ennek ismeretében aligha lehet véletlen, hogy a későbbiekben a fent kiemelt három ország közül kettő bizonyítottan kedvezményezettje volt az illegális technológiaexportnak. Végül az ezredforduló táján az Amerikai Egyesült Államok kormánya és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által gyűjtött adatok alapján merült fel alapos gyanú arra, hogy az ország nukleáris fegyverének technikai megvalósításában vezető szerepet játszó, ezért széles körben a pakisztáni atombomba atyjaként emlegetett Abdul Kadír Hán és hálózata Iránnal. Líbiával és Eszak-Koreával is kapcsolatban állt.25 Az összegyűjtött adatok szerint a tudós érdekeltségi körén keresztül Tripoliba konkrét gyártási terveket és a dúsításhoz szükséges, észak-koreai eredetű uránium-hexafluorid gázt, Teheránba pedig az általa kidolgozott dúsítási technológiát is eljutatta.26 Kadír Hán több mint húsz éven át játszott meghatározó szerepet a pakisztáni atomprogramban. 2009. tél 7
