Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Samir Anghar: Európa, a Muzulmán Testvériség befolyási övezete
Folyóiratszemle lenne az igazságtalanság, a hívek boldogan és harmóniában élnének az iszlám ritmusa szerint. Céljuk az, hogy a vallásos doktrína és értékek áthassák az állami struktúrákat, kiterjedve az összes társadalmi szereplőre. Ez egy totális iszlám képét vetíti elénk, amelyben a hit bensőségessége és transzcendenciája aktív és militáns társadalmi szerepvállalással párosul. Az 1990-es évek elején ez az utópia erősen hatott az Európában született fiatal muzulmánokra, főként a középosztályba emelkedő egyetemistákra. És bár a mozgalom kereteit az arab világ hagyományai alakítják ki, a diskurzus már igazodik az európai születésű muzulmánok politikai felfogásához. így fontos feladat az adott ország politikai és társadalmi életébe való integráció, például a szavazólistákra való feliratkozás. így egyfajta „iszlám állampolgárság" kialakítása a cél, amelyben az európai muzulmánok kiemelt tárgyalópartnerei az országos és helyi politikai szereplőknek, akikkel megvitatják a legkülönfélébb kérdéseket, például a rasszizmus vagy a külvárosi bűnözés problémáit. Ez egy olyan multikulturális modell, amelyben a résztvevők egyaránt lehetnek európaiak és muzulmánok. Például ezt az asszimilációs célt szolgálja az 1977-ben Dublinban elfogadott fatwa, amely az egyház által elismert esküvő feltételévé teszi a polgári házasságkötést. Az európai Muzulmán Testvériség szervezete tehát arra ösztönzi az Európában élő muzulmánokat, hogy aktív részesei legyenek az adott ország politikai, gazdasági és társadalmi életének, és iszlám etikájuknak megfelelően segítsék a társadalmi változásokat. Ám az a lelkesedés, amelyet a mozgalom az 1990-es években a forradalmi változás ígéretével kiváltott, a 2000-es évekre alábbhagyott, az élet minden területére kiterjedő vallásos megoldások, úgy tűnik, nem mindig állják meg a helyüket. Erről a sikertelenségről tanúskodnak az iszlám mozgalom kudarcai (Algéria, Tunézia, Egyiptom), az iszlám irányítás tapasztalatai (Irán, Szudán) és a fegyveres felkelésre tett kísérletek (Algéria, Egyiptom). Ezzel párhuzamosan az európai mozgalom sokat veszített „utópikus impulzusából", és ideológiája felhígult az európai realitások talaján. Képviselői a vallási forradalom lendületét elveszítve „szociáldemokratizálódtak", tevékenységük az utóbbi időben leginkább a muzulmán népesség érdekvédelmére korlátozódik. Ezt a lanyhulást tükrözi elméleti munkásságuk elszegényedése is: míg például Egyiptomban a Muzulmán Testvériség számos jelentős művet alkot és publikál, az európai szervezetre ez nem jellemző. Ma már kevesebb értelmiségi csatlakozik hozzájuk, a muzulmán fiatalok nagy része is inkább más szervezetekbe lép be. Füsti Molnár Zsuzsa 2009. ősz 225
