Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Matura Tamás: A hazai modern Kína-kutatás eredményei
Könyvekről mal összevetett - kalkulációi alapján a GDP volumene Kínában a 2000. évben elért szinthez viszonyítva 2020-ra több mint ötszörösére, 2030-ra pedig 7,7-szeresére növekszik (112. o.), ami a csökkenő növekedési ütemet figyelembe véve is impozáns teljesítmény. Az egy főre eső GDP változása kapcsán nem hagyható figyelmen kívül a demográfiai viszonyok alakulása. A kínai kormányzat már az 1990-es évek elején azt a célt tűzte ki, hogy az ország lélekszámát 2000-ig 1,3 milliárd, 2010-ig pedig 1,4 milliárd fő alatt kell tartani. Mindez lényegében sikerült, sőt a lakosok száma várhatóan csak 2020 táján éri majd el az 1,4 milliárdot. Kína demográfiai csúcspontja előreláthatólag pont 2030 körül fog elkövetkezni, amikor - az általánosan elfogadott becslés szerint - 1,5 milliárd főnél tetőzik, majd lassú apadásba kezd, és 2050-re visszatér a jelenlegi, 1,3 milliárdos szintre (107. o.). Ennek alapján az egy főre eső GDP növekedése a század első évtizedében 8,7, a másodikban 7,2, a harmadikban pedig már csupán 3,8 százalékot fog elérni (113. o.). Egy másik mutató, a Kínában forgalomban lévő gépjárművek száma és ezek növekedési üteme azonban aggodalomra adhat okot. 2000 és 2006 között a személygépkocsi-állomány 3,1-szeresére növekedett, a gyorsuló tendencia mellett 2010-re legalább ötvenmillió magánkézben lévő személygépkocsi fut majd Kína útjain. A legfrissebb adatok szerint 2009 augusztusában Kína a világ legnagyobb autógyártójává és -piacává lépett elő, 18 százalékkal növekedtek az eladások, miközben a világon ugyanilyen mértékben esett a kereslet. Könnyen belátható, hogy a környezetvédelem terén egyébként is kihívásokkal küzdő Kína esetében a forgalom növekedése súlyos környezeti problémákat okozhat. Sokkal biztatóbbak az oktatási és kulturális szféra várható mutatói. Kína az elmúlt évezredek folyamán sokszor a világ legfejlettebb szellemi életével dicsekedhetett. A kínai „reneszánsz" évszázadokkal megelőzte az európait, a nyomtatás technikája már a 9-10. században elterjedt, a Szung-kor (960-1279) idején az orvostudomány, a földrajz, a matematika és a csillagászat is nagyot fejlődött. Ilyen előzmények után nem meglepő, ha a kínai felemelkedés nem csupán a gazdaság, hanem a tudomány szféráját is érinti. A tudásalapú 21. században az oktatás és a K+F nagyarányú fejlesztése nélkül Kína sem válhatna meghatározó nemzetközi szereplővé, így természetes, hogy e téren is rohamléptekkel halad előre. A felsőfokú intézetekben tanulók száma 2000 és 2030 között várhatóan több mint 14-szeresére emelkedik, és eléri a nyolcvanmilliós hallgatói létszámot. Ugyanezen időszak alatt a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó intézmények száma csaknem négyszeresére nő, miközben az ilyen célra fordított kiadások kis híján 35-szörösükre, a GDP 4,5 százalékára növekednek. Az Európai Unió lisszaboni stratégiájában kitűzött, ám egyelőre nehezen elérhetőnek tűnő cél alapján a tagállamoknak a GDP három százalékát kellene K+F kiadásokra fordítani. Kína - már csak méreteinél fogva is - mindig fontos nemzetközi szereplő volt, az elmúlt évtizedekben tapasztalt gazdasági felemelkedése azonban minden eddiginél jobban felértékelte jelentőségét, és ez a folyamat a jövőben még erősebben érezteti majd hatását. A nemzetközi pénzügyi-gazdasági válság megmutatta, hogy mára Kína a vi2009. ősz 209
