Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Békés Csaba: Horváth István: Az elszalasztott lehetőség. A magyar-német kapcsolatok, 1980-1991
Könyvekről Megfelelő ember jó időben a megfelelő helyen Horváth István: Az elszalasztott lehetőség. A magyar-német kapcsolatok, 1980-1991. Budapest: Corvina, 2009 M agyarországon mindmáig sajnálatosan szegényes a második világháború utáni időszakra vonatkozó memoárirodalom, noha 1989 óta, vagyis húsz éve már, bárki cenzúra és öncenzúra nélkül megírhatja visszaemlékezéseit. Ráadásul, mivel a korszak iránti társadalmi érdeklődés lényegében töretlen, a Kádárrendszerben fontos pozíciót betöltő emberek szinte bizton számíthatnak rá, hogy memoárjaik kiadására kiadót is találnak. Sajátos módon, az emlékezet írásba foglalását nálunk sok esetben talán éppen a „túlzott" szabadság korlátozhatja: Magyarországon ugyanis az MSZMP és az állami szervek iratait egészen 1989-ig lehet kutatni, így egy-egy visszaemlékező állításai viszonylag könnyen ellenőrizhetők. Ezzel szemben a nyugati országokban általában az iratok keletkezésétől számított harminc év elteltével válnak hozzáférhetővé az egykor titkos dokumentumok, ezért ott a politikusok, állami hivatalnokok, diplomaták és egyéb fontos pozíciót betöltött személyek általában több évtizedes előnyt élveznek a történészekkel szemben. Ezért írhatta, a közvélemény morális elvárásainak eleget téve, Dwight D. Eisenhower, korábbi amerikai elnök 1965-ben megjelent memoárjában, hogy 1956-ban alapvetően Magyarország földrajzi helyzete akadályozta meg, hogy az Egyesült Államok katonai segítséget nyújtson a magyar forradalomnak.1 Miközben persze ő maga tudta a legjobban, hogy az amerikai be nem avatkozási politika valódi oka a második világháború utáni európai status quo és annak következtében létrejött érdekszféra rendszer tiszteletben tartásának mindent felülíró kényszere volt. „Ike" viszont azzal is számolhatott, hogy az amerikai politika igazi motívumait bizonyító dokumentumok majd csak 1986 után, vagyis két évtizeddel később kerülhetnek a kutatók kezébe... Éppen ezért különösen örvendetes, amikor a fent vázolt sajátos korlátozó körülmények ellenére a Kádár-korszakban tevékenykedő magyar diplomata visszaemlékezései látnak napvilágot. Horváth István könyve ráadásul az adott időszakban, vagyis az 1980-as években Magyarország számára legfontosabbnak tekinthető nyugati relációról, 2009. ősz 197
